Régi cikkek kategória bejegyzései

Az állatok királya, a szavanna ura - szoktuk, szokták mondogatni, és milyen igaz is. Bizonyára sok kedves olvasónk látta az Orszlánkirály című nagysikerű rajzfilmet, melynek egyik jelenete az, hogy az összesereglett állatok térdre borulnak az oroszlánok trónja előtt, az örökös születése tiszteletére. Talán nem véletlen, hogy oly sok egykori király és egyéb uralkodó címerén, zászlaján köszön vissza az oroszlán. Az idők múlásával egyre újabb és modernebb helyeken és formában jelent meg az állat, de egyvalami nem változott: a jelentése, tehát az erő, a hatalom. Emlékezzünk csak vissza, a Lánchidat is négy kőoroszlán védelmezi. Nem éppen szelídséget sugárzó arccal. A hatalmas oroszlánokról történetek, mendemondák, szlogenek, és ismerős mondatok is születtek, pl. a "ne ébreszd fel az alvó oroszlánt".

Vajon az oroszlán mit álmodik? Nem tudjuk biztosan ? mondhatnák a tudósok, de lelkes fiatalok ? akik mellesleg énekelni is szeretnek ? megpróbáltak a végére járni.
Így született meg a Dinnyehéj című ? a címválasztás nem épp találó ? sláger, mely szabadon letölthető az internetről.
A történet nagyon rokonszenves, megszemélyesít néhány oroszlán motívumot, mindegyik a soron következő helyébe álmodja magát. A végén visszatér a legelső oroszlán.
A helyes kis emberi nevekkel megáldott oroszlánok e faj olyan előfordulási helyszínein hallhatók, mint az alvó oroszlán, az cirkuszi, a szavannai, a Lánchídon tanyázó kőoroszlánok, és egy ismert autómárka emblémáján található állat.

Az oroszlán azt álmodja, hogy ő a Mátyás, egy cirkuszban élő oroszlán, aki ? miután idomárjait jól befalta ? azt álmodja, hogy Jenőnek hívják, és az afrikai szavannák királya. Egy zsiráflakoma után Jenőnk is beájul, és most álmában Tiborrá, a négy, Lánchidat őrző fenevaddá változik. Tibor a rengeteg lánchídi autó láttán olyan oroszlánosat álmodik, ami a Peugeot elején testesül ismét oroszlánná. A Peugeot-hős Dezső se a rossz alvókájáról híres, szintén nem marad álom nélkül. És itt, mialatt Dezső oroszlán a garázsban álló jármű elején szunnyad, máris visszakanyarodunk névtelen start-hősünkhöz, a fák alatt szunnyadó oroszlánhoz. Ha a dalnak itt nem lenne vége, nem nehéz elképzelni a folytatást.

A meglepő történet az Oroszlánkirályban is felcsendülő, szintén alvó oroszlánról szóló dal zenéjét kapta aláfestésül.

A dal nem épp a legújabb, a hazai popszakmába betörni készülő sláger címét célozza meg, inkább a humor és a könnyed, önfeledt nótázás jellemzi. A humoros, érthető és mégis kedves szöveget fülbemászó zene alatt hallgathatjuk, és a végére érve szomorúan nyugtázzuk, hogy a sztori csak ennyi volt. Az első benyomás meglepő, nevetséges, a rá következő már kellemes. Érdemes meghallgatni.
A dalt egyébként a Méhek nevű együttes (duó?) prezentálja. A honlapjukon számos, saját előadású nóta is meghallgatható. Cikkünk írásának pillanatában még nem találkoztak füleink a többi nyilvános dallal, de ami késik, nem múlik!

-K.I.

(A dal szövegét előcsalhatjuk a következő linkre kattintással!)

Írható médiumokból milliónyit adnak el szerte a világon, ami arra utal, hogy az emberiség (annak is az informáltabb csoportja) igencsak szereti optikai tárolón megőrizni adatait. Az optikai elven működő adathordozók megjelenésétől kezdve valamilyen módszerrel címkézik a lemezeket, gondoljunk csak a préselt lemezek szitanyomására (mondjuk egy Windows XP telepítő CD-n), esetleg a családi fotókat tartalmazó lemezek címére, amit korábban filctollal véstünk a lemez tetejére.
Később jelentek meg olyan nyomtatók, melyek lemezre ragasztható matricát képesek nyomtatni, ezek se nagyon terjedtek el, hiszen eléggé költségesek, és több lépésben készíthetők el az exkluzív megjelenésű adathordozók. A mezei CD/DVD író meghajtókkal pörkölt ?saját gyártású? adatlemezeket többnyire kézzel feliratozzuk, nem törődvén az elmaszatolással, girbegurba olvashatatlan kézírásunk sajátosságaival.


A LightScribe
A Hewlett-Packard által kifejlesztett LightScribe egy lemezcímkéző technológia, mely segítségével nagy felbontású, monokróm grafikákat írhatunk a lemez feliratos oldalára, közvetlenül a DVD író lézerfejével.
A LightScribe (LS) kompatibilis írókkal könnyen és egyszerűen készíthetjük el a lemez vizuális megkülönböztethetőségét gyökeresen megváltoztató címkét.
Hiszen a korábbi technikával rögzítjük az adatokat a lemezen, majd nincs más dolgunk, mint megfordítani a lemezt, visszahelyezni a pörkölő meghajtóba, és megírni a túloldalát is, immár a címkét jelentő grafikával.

A címkézés technikai megvalósítása
A téveszmékkel ellentétben nem magában az íróban rejlik ennek a különleges találmánynak a legfontosabb újítása. Hiszen maga az író mechanika lényegében megegyezik bármely korábbi, LS-t nem támogató íróéval. Szinte a lemezeket megkülönböztető optikai felismerő egység kivételével nincs is különbség a kétféle meghajtó között.
A lényeg a lemezben van, illetve magán a lemezen. Még a gyártáson se kellett sokat módosítani, mindössze egy különleges, speciális fényérzékeny bevonatot kapott a lemez felső felülete. Ez a bevonat bizonyos hullámhosszú és intenzitású fény hatására elszíneződik, így kialakítva az igényes grafikát a lemez felületén.
Mivel erre a speciális bevonattal megáldott lemezre van szükség, hagyományos nyersanyagra nem képes a LightScribe író elkészíteni a megtervezett grafikus matricát.

Egyelőre csak egyszínű, többnyire homokszínhez hasonló barna színű képek készíthetők, ám több színárnyalatban, és kielégítően nagy felbontásban.
Ha hihetünk az előzetes híreknek, tervben van a színes képeket előállító eszközök előállítása is, azaz megpróbálják felkészíteni a technológiát a színes képek generálására is.

A színek hiánya, valamint a címkézés relatíve hosszú ideje egyértelműen az otthoni felhasználás felé húzza a technológiát. Mivel a lemez tetején lévő grafika elkészülési ideje nagyjából 4-24 perc, így a nagy mennyiségű írás eleve kizárt.
Ezt kompenzálja az a tény, hogy ezzel a módszerrel elkészített diszk igazán exkluzív megjelenésű, nagyon szép ajándék (a tartalmával együtt persze), valamint a nyilvántartás is egyszerűsödik, szemben a filctollas firkálással.
A HP számításai szerint, ha a technológia beválik, rövid időn belül az egész világon elterjednek az LS-kompatibilis írók és a hozzájuk szükséges lemezek is.

Egyértelműen a hátrányok sorába írható az egyelőre drága LightScribe lemez, valamint a már említett lassúság, és a színek hiánya is, azonban ígéretesnek ígérkező, forradalmi újítással állunk szemben, melyet sok átlagfelhasználó szívesen alkalmazna az elviselhető költségek megteremtése után. Az egyelőre drága, ám annál igényesebb lemezcímkézés helyett addig is vásároljunk be néhány filctollat, ez még jobban kíméli a pénztárcánkat, valamint nagyjából 15 másodperc alatt feliratozhatjuk a frissen égetett cédét vagy dvd-t.

(Forrás: SG.hu, [Origo], cdgrab.hu)

-K.I.

Régen vala a könyv, majd a napló - kezdhetnénk történetünket. Bizonyára sokan emlékeznek még filmekből vagy saját tapasztalatok alapján a naplót vezető tinikre, vagy fontos közéleti személyiségekre, esetleg mi magunk is papírra vetettük napjaink eseményeit, gondolatvilágunk főbb motívumait. Esetleg még ki is egészítettük egy-egy odaillő képpel, a titkos szerelmünk által elhagyott zsebkendővel. Megannyi múlt századi divatos történések. Bár a naplózás régebbi időkre nyúlik vissza, mi nem kívánunk a történetével foglalkozni. Szintén nem beszélünk a hivatalos naplókról, csak a személyes naplókra szorítkozunk, hiszen jelen esetben erre épül a cikkünk.
Korunk társadalmát a jól informált ember viheti tovább, ebben sok segítséget nyújthat, ha megismerünk másokat, bepillanthatunk mindennapjaiba, és elolvashatjuk, miként vélekedik valaki különböző dolgokról.

Miért is írtak naplót, és mire jó?

Sokan kedvtelésből, szórakozásból, mások érzelmeik megörökítéséről, megint mások egyszerű dokumentálás céljából vezettek naplót. Segítségével évek múltán is felidézhetők a szép (esetleg keserű, vagy fájdalmas) emlékek. Ismert személyiségek esetén (ha nem olyat tett, amit elvárnák tőle, esetleg törvénybe ütköző cselekedetei voltak) bizonyíték lehet, vagy lejáratásra, stb. is alkalmas a napló, ha nyilvánosságra hozzák.

Mi az a blog?

A blog a napló webes megfelelője. Tulajdonképpen egy erre készített űrlapon írhatjuk be a gondolatainkat, velünk történteket, természetesen a megfelelő bejelentkezést, hitelesítést követően. A bejelentkezés elmaradhatatlan része a blogírásnak, hisz ha ez nem történne meg, bárki bármit írhatna a nevünkben a saját naplónkba.
Maga a blog szó a web és a log (napló, eseménylista az informatikában) szavak összekapcsolásából származik, az így keletkezett weblog szó rövidítése, egyszerűsítése a blog kifejezés.

A bloggolás kezdete

A blog előzményei hosszú múltra tekintenek vissza, de a mai értelemben csak rövid ideje ilyen népszerű. Maga a műfaj a 2001. szeptember 11-i terrortámadást követő "Háború a terrorizmus ellen" témát boncolgató blogok születtek. Eleinte a legtöbb nyilvános napló a háború- és rasszistaellenes mozgalmak jegyében születtek, ám oly sok ember érdeklődését keltették föl, hogy remek táptalajul szolgált a blog elterjedésére. 2003. óta a blog az eddigieknél sokkal erőteljesebb fejlődési fázist vett, és ma már az sem meglepő, ha bloggolásra való felhívást vagy reklámot találunk a megszokott internezetés közben. Nem is oly rég lehetett pl. "Ugye neked is van blogod?" feliratú reklámot is olvasni. A blog egyes esetekben jó példával szolgálhat az írójával történt események folytán. Nagy látogatottság jellemezte a nemrég brutálisan meggyilkolt diák blogját, aki a halála előtt megosztotta a világgal kételyeit, és betekinthettünk a gyilkosság előtti napokba, órákba, percekbe.


A blogról

A blogot írója általában úgy használja, mint a naplót, leírja benne érzéseit, gondolatait, mindent, ami vele történt, és szívesen megosztana másokkal. Nagy a hangsúly a nyilvánosságon, hisz elvéből adódóan általában ezen irományok publikusak, habár előfordulhatnak teljesen privát webnaplók is. Témája is igen változatos lehet, ahogy már említettem, egyéni napló, esetleg hivatalos, üzleti jellegű, csoportos vagy akár tematikus blog is, mint pl. labdarúgásról, PC-barkácsolásról szóló, vagy irodalmi blog. Ennek megfelelően változik a blogot olvasók köre is.
A blog egyik jellegzetessége, hogy írója nem névtelenül, hanem valamilyen kitalált nick (becenév) vagy más egyéb azonosító alatt alkot, és minden bejegyzéshez pontos dátum és idő tartozik. Természetesen írásához igénybe vehető szinte a teljes technikai arzenál, tehát a blogban mindent használhatunk, amit általában weboldalakon, internetes szájtokon is alkalmaznak. A blog legtöbbször tartalmaz képet, időnként videót vagy más egyéb csatolmányt, melyet az olvasó is megnézhet. A blogot (ideális esetben) írója naponta frissíti, így minden egyes nap bekerülnek az adott nap eseményei, történései a blogíró szemszögéből.
Nem feltétlenül, de időben visszafelé jelennek meg a blogbejegyzések, legfölül a legújabb, tehát a legutoljára beküldött, a legvégén pedig az először kiagyalt iromány. Ez nem szabvány, ettől el lehet térni, a gyakorlatban azonban igen ritkán térnek el ettől a formátumtól.
A webnaplók különböző formában készülnek, lehet akár hipertext (HTML), XML, vagy speciális formátum is, a legjellemzőbb azonban a tartalomkezelők által beírt és kezelt, adatbázisban tárolt blog. Így egyszerűen és egységesen kezelhetők a cikkek, valamint könnyen javíthatók. A legnépszerűbb szerveroldali programozási nyelveken (pl. PHP, CGI, ASP.NET, stb) akár mi is készíthetünk blogot, vagy erre épülő rendszereket tölthetünk le. Ha nem valaki nem akar a technikai megvalósításokkal babrálni, rendelkezésére áll rengeteg, a szolgáltatást kínáló ingyenes blog oldal. Regisztráció után máris verhetjük a klaviatúrát, és ettől kezdve a világ szeme előtt az életünk.
Egyes blogok még hozzászólási lehetőséget is tartogatnak, így valamilyen szinten az olvasók is kifejezhetik publikus véleményüket, tetszésüket vagy épp nemtetszésüket.



Ha webnaplót szeretnénk

Ma már szinte minden feltétel adott, hogy egy programozásban, HTML-ben nem jártas átlagfelhasználó is képes legyen bloggerré (bloggernek nevezzük a blog íróját) válni. Számos ingyenesen letölthető kész blogmotor, vagy regisztráció által létrehozott webnaplót vezethetünk. Azonban a teljes személyesség oltárán áldozhatunk, ha programozói tudással megáldott, vállalkozó szellemű emberkék vagyunk, így úgy válhatunk blogtulajdonossá, hogy magunk hozzuk azt létre.
Ha elhatároztuk, hogy írói vénával megáldottak vagyunk, és szeretnénk magunkat elkötelezni a blogírók között, akkor már csak a webnapló típusát (ami általában személyes, de lehet tematikus is) kell meghatároznunk, valamint a bog hordozóját. Így elkészíthetjük saját blogmotorunkat, vagy igénybe vehetjük a mások által elkészített és regisztráció fejében használható nyilvános blog oldalakat.
Blogot írni lehet otthonról, iskolából, internet kávézóból, út előtt közben és után, szabadidőben vagy munka alatt. Blogja van magánembereknek, osztályoknak, vízilovakat kedvelőknek, irodalmi csoportoknak, az internetet kedvelőknek, illetve az internetet gyűlölőknek is. Blogot vezetnek sztárok, közismert emberek, akár egyházi személyek is. A lehetőségek korlátlanok, a taralmára sincs megkötés, teljesen a fantáziánkra van bízva, hogy mi kerül a blogba. Némiképp azért meg lehet határozni egy nem túl szűk keresztmetszetet, hiszen a törvények, mint mindenütt, itt is határokat állítanak fel.
Akármilyen kezdők vagyunk az informatika világában, semmi se tarthat vissza, hogy blogírásba kezdjünk.
Nyilván a személyes blogot egy ember írja, a társas (pl. osztály weblog) naplókat pedig többen szerkesztik. Így ez is némiképp behatárolja, hogy milyen blogot fogunk végeredményben igénybe venni.
Az elinduláshoz nagy segítség egy ismert blog oldal, vagy kereső. Lehet keresni ingyen blogot, blogmotort, vagy bármi mást, amit óhajtunk a témához kapcsolódóan. Mindenestre a http://blog.lap.hu jó lehetőséget nyújt a startoláshoz, hisz rengeteg információ található itt, valamint számos blog linkje is fellelhető.

Mint ahogy azt olvashattuk, sokféle bloggal találkozhatunk. Javasoljuk mindenkinek a blogok olvasását, hisz nemcsak szórakoztatóak, de tanulságosak is lehetnek mások irományai. Ha van időnk, álljunk meg egy picit a véletlenül talált blogokon is, és szenteljünk időt a beleolvasásra, és (ha végig nem is) kukkantsunk bele a webnaplóba, és ezzel együtt az írója életébe.
Ha cikkünk bárkinek felkeltette az érdeklődését a bloggolás iránt, máris ragadjon tollat? izé? billentyűzetet, és kezdheti is életének feltárását.

Forrás: blog.lap.hu, wikipedia.org

-K.I.

A magyar GTA-t egy fiatal programozókból és grafikusokból álló csapat, a VIVO Games Entertainment fejleszti. A fejlesztőgárda 2004-bel alakult, ez lesz az első termékük.

Bizonyára nem mondok újat azzal, hogy a nagy sikerű Grand Theft Auto minden egyes drabaja überelte az előzőt. Hiszen az első széria hatalmas sikert aratott, a GTA2 még jobbra sikeredett, a GTA 3 már 3D-s, és egyéb realisztikus tulajdonságai miatt került az élre, hogy az azt követő Vice City, és a nyár elején megjelent legfrissebb példány, a San Andreas-ról ne is beszéljünk. Sikerült a Rockstar Games csapatának az, ami csak keveseknek. Magyarul, mindig újat és jobbat nyújtani.

Ezek után felmerül a kérdés: vajon mit várunk a magyar fejlesztésű Way of Crime (magyarul kb.: A bűn útja) játéktól? Egyesek bizakodóak, mások kritikus szemmel nézik a még el se készült szoftvert. Kétségtelen, nem híres programozók, játékfejlesztők írják. Viszont hazánkban, azon belül is Budapesten játszódik, ismerős környéken és járművekkel száguldozhatunk. Ez már maga egy élmény. Ki ne szeretne például az Erzsébet-hídon macska-egér harcot vívni a törvénnyel, vagy verekedni a Parlament épülete előtt, esetleg rakétavető után kutatni a Keleti pályaudvar vágányainál? Biztos sokan. Ami ilyenkor akadály lehet, az nem is a történet, inkább a grafikai megjelenés. Ne szálljunk el azonnal, és ne egyből a GTA egyes részeihez hasonlítsuk a WoC-t. Más a tengerentúlon és más itthon játékot fejleszteni. A magyar hangulat, a magyar gondolkodásmód mind-mind bele fog kerülni a játékba, élményként visszaadva azt. Sokan várnak - ha nem is tökéletes, de - legalább GTA-minőségű grafikát. Egy elfogadhatóval máris kiegyeznék. A látványtervek ígéretesnek tűnnek.

Miről fog szólni?

A történet még kétséges, még a fejlesztők se tudják igazán, bár néhány mozzanatot közöltek a nagyérdeművel is. A főszereplő egy fiatalember lesz (akinek a nevét még keresik), barátait, családját hátrahagyva szerencsét próbálni indul a magyar fővárosba. Budapesten fuvarozóként helyezkedik el, majd innentől - ahogy bekapcsolódtunk a játékba - az egész megváltozik, kiderül, a fuvarozás csak álca, törvénytelen dolgokról van szó. A rendőrség körözni kezd, mindenféle alvilági akciókban veszünk részt, többféle küldetéseket kell végrehajtanunk, hogy kivívjuk munkaadóink tiszteletét, és akár a GTA-ban, itt is egyre feljebb kerülünk a képzeletbeli gengszter-mércén. A főszereplő a végén sajnos meghal, legalábbis a fejlesztők így tervezik.
Természetesen lesznek mellékküldetések, gyilkolászás, üldözés, és ami még kell. Ahogy említettük, a helyszín Budapest, a bejárható terület mérete - állítólag - Vice City-méretű, vagy nagyobb. Rádióadók, zenék, gépjárműhangok nem hiányoznak majd, hisz ezek alapban határozzák meg egy ilyen karakterű játék hangulatát. A történet körülbelül 10 évet fog felölelni, a rendszerváltás után eltelt éveket. A járművek is a kornak megfelelően jelennek meg a játékban, ahogy telnek az évek, egyre jobb verdával szakíthatunk. Egy jó magyar játékból a Trabant sem hiányozhat, hát még tuningolva.

Hol tart a fejlesztés?
A játék fejlesztése jó ütemben halad, elfogadható látványterveket közölt a fejlesztő. Néhány autó, szemetes, italautomaták, épületek, az Erzsébet híd, és egyebek látványtervérő kapunk ízelítőt azokon a renderképeken, melyet a program alkotói adtak közre.
Előzetes információk szerint 2006-ban lát napvilágot a Way of Crime, a fejlesztés továbbra is rendületlenül tart. A hangrendszert befejezték, a dizájn is lassan a végéhez ér, tervezés alatt van a grafikai engine, valamint a fizikai motort is készítik. Ezzel egyidőben továbbra is várnak programozókat, grafikusokat, akik beszállnának a Way of Crime-projektbe. Nem tudunk semmit a fegyverekről, és csak egy-két autó látványtervét közölték, egyéb járművek információit, képeit nem.
A készítés további részleteiről nem árult el többet a VIVO.


A felhasználók már nagyon várják a megjelenést, addig is bíztatják a csapatot, és tanácsokkal látják el a szorgalmas fiúkat. Szükségük is van tanácsra, véleményre, hiszen ez lesz az első termékük, és szeretnék a felhasználók igényeihez igazítani a készülő alkotást.
A fórumokon sok újabb információ kerül ki, valamint néhány tanács is, például lehet még gondolkozni a főszereplő nevén. Ez még nincs eldöntve, de biztosan magyar nevet kap a fiatalember.


A Way of Crime jónak ígérkezik, kíváncsiak leszünk a végeredményre, ezzel nem is vagyunk egyedül. Reménykedünk, hogy a projekt hamarosan a végéhez ér, és kellemes meglepetés lesz számunkra, no meg a várakozó gamerekre is az elkészült szoftver. Ha kész lesz, mindenképpen beszámolunk róla.


Végül pedig néhány hivatalosan megjelent kép a Way of Crime-ból:

Forrás: VIVO Games, Gemkapocs.hu

-K.I.

Valamivel több, mint 2 évvel ezelőtt, 2003 tavaszán jött el a máig nagyra tartott és szeretett GTA: Vice City. A tengerparti város történetének első végigjátszása után sem száműzhető a polcok legmélyére, hiszen a játék heve kifogyhatatlan. Lehet hogy csak mostanáig?

Kétségtelen, az év legjobban várt játékáról van most szó, és talán pont a San Andreas vethet véget a Vice City kétéves tündöklésének. Reméljük, nem hiába vártunk ennyit, hiszen a történet érdekesebb, szövevényesebb, a terület is sokkal nagyobb az elődjének térképénél, és a lehetőségek is bővültek, nem annyira korlátozottak, mint a Vice City esetében.


Minimum rendszerkövetelmények:
Intel Pentium III. vagy AMD Athlon CPU 1 GHz-es órajellel, 256 MB RAM, 64 MB-os GeForce3 vagy Radeon 8500 szintű videókártya, 8x DVD olvasó, 3,6 GB szabad merevlemez terület

Ajánlott rendszerkövetelmények:
Intel Pentium 4 vagy AMD Athlon XP processzor, 384 MB RAM, 16x DVD olvasó, 4,7 GB szabad merevlemez terület, 128 MB-os GeForce (6-os széria) vagy Radeon videókártya


A történet főszereplője Carl Johnson, aki 5 év után tér vissza San Andreasba. Túlságosan züllött volt neki a város, ezért volt kénytelen a távozás mellett dönteni. Igazi kemény fickó ő, de ezt a korrupt várost már nem bírta tovább.
Tehát most, a 90-es évek elején visszatér, mivel az édesanyját meggyilkolták. Azért még emlékeznek rá, nem felejtették el sem a zsaruk, sem a régi haverok. Így hát ismét összeáll velük, akik azt szeretnék, hogy Calr visszaszerezze a banda régi hírnevét. A küldetések eleje is leszámolásról, bandaháborúról, drogokról és egyéb piti akciókról szól.
A szereplők intelligenciája sokat fejlődött, a civil embereket is lehet hergelni, nemcsak a rendőröket vagy olyan bandatagokat, akik ellen tettünk valami megbocsátahatalant.

A jól bevált jármű típusok megmaradtak, úgy mint az autók, motorkerékpárok, vízi és légi járművek.
Nagy újítás, hogy ebben a részben már ételre van szükségünk, különben csont soványak és gyengék leszünk. Ez már valóság, nem valami mesébe csöppenünk, ahol életünk végéig kibírjuk élelem nélkül. A másik oldalról viszont a túlzott ételfogyasztás elhízáshoz vezethet. Természetesen a konditeremben le lehet fogyni, sőt, akár a Sims 2-ben, a felhalmozódott hájt izommá alakíthatjuk. Így lesz igazán Carl kemény fickó.
A várva-várt újítás, hogy a ruhát már darabonként cserélhetjük, szinte korlátlanok a lehetőségek. Cserélhetünk pulóvert, nadrágot, cipőt, csizmát, sapkát, vagy akár kiegészítőket, pl. napszemüveget vagy ékszereket. A kombinációk eredményeképpen menő, divatos vagy elsőre bizarr öltözékeket is kialakíthatunk. Elmaradhatatlan ezek után, hogy frizurát, esetleg menő tetoválást készíttessünk főhősünkre. Itt is sok lehetőség áll rendelkezésünkre. Hiszen képzeljük csak el Carl-t egy gengszter séróval, meg az egész testét elborító tetoválás-dzsungellel. Klassz, mi?
San Andreasban nemcsak saját, de a járgányunk kinézetét is variálhatjuk. Így egy-egy jól sikerült optikai tuning vagy festés után már csak arra kell vigyáznunk, hogy az ütközéseket jól elkerülve megóvjuk a kocsi frissen készített design-ját.

Csajozni is lehet, nem is akárhogy. Mint a valóságban, itt is számít a kinézetünk. Minél tutibb szerkókban mászkálunk, annál jobb csajok figyelmét tudjuk felkelteni. A lakásra felvihetjük a barátnőnket is, gondolva a kiskorúakra, a Rockstar nem enged bepillantást a hálószobába. Néhány megrögzött rajongónak ez nem okozott gondot, ugyanis készítettek egy kis javítást, mely segítségével már belülről is láthatjuk a hálószobában zajló eseményeket.


Már a Vice City is jobbnál jobb verdákat vonultatott fel, a San Andreas sem marad le benne, újításként akár biciklire is pattanhatunk, mondjuk egy tuti kis BMX-re. Változatosak az autók, nemcsak hogy rengeteg típussal találkozhatunk, de eltérő helyeken más-más autókba lehet botlani. Így a gazdagabb negyedek luxusautói, a gengszter tanyák low riderei, menő bandajárgányai, vagy a belváros családi és üzletember autói tárulnak elénk. A különböző autók különbözőképpen viselkednek, más a végsebességük, úttartásuk vagy irányíthatóságuk.

A fegyverek terén sem lehet okunk panaszra, hiszen most is megtalálhatjuk a pisztolyt, gépfegyvert, gránátokat, távcsöves puskákat is. A puszta kéz kedvelői bizonyára örülnek, hogy ezentúl az öklözésen és rúgáson túl megtanulhatunk különböző önvédelmi fogásokat, így lehet karatézni, felhasználhatjuk a kick-boksz vagy utcai harcok mozdulatait. Így az elsajátított harcmodor segítségével könnyedén két vállra fektethetjük ellenfeleinket.

Küldetésekben nem lesz hiány, hiszen a történet végigjátszása után még bőven marad feladatunk. Megmaradtak a jól bevált titkos küldetések, a mentős, taxis, rendőrös, stb. bevetések, vagy a különböző ugratások. Főhősünk már úszásra is képes, ezért bármikor átjuthatunk akár úszva is egyik városrészből a másikra. Ezen városrészekből San Andreasban 3 van, úgy mint Los Santos, San Fierro és Las Venturas.

A grafika motorja nem változott a Vice Cityhez képest, mégis jelentős javulást tapasztalhatunk, hiszen szépek a színek, textúrák. Azonban negatívum, hogy az elődökhöz képest a járművek, melyeknek hátat fordítunk, továbbra is rejtélyes körülmények között eltűnnek. Én ezen biztos javítottam volna. A szereplők még mindig nem igazán kidolgozottak, a ruhák, kiegészítők, és az egész világ megtervezése jónak mondható, de nem az igazi.
A hangulata teljesen magával ragadja a játékba csöppenő, gyanútlan felhasználót. Ennek nagyon örülök, hiszen órákra, hetekre, hónapokra képes lekötni az embert. A játékélmény fantasztikus, gengszteres, mint ahogy az egész világa ennek a játéknak.

Ehhez hozzájárul a zene és a hangeffektek. Most is számos rádióadó közül válogathatunk, melyek még jobban illenek a játékba, annak hangulatához. Ha már unjuk a rádióadók által sugárzott zenét, most is rendelkezésünkre áll, hogy saját mp3 formátumú zenéinket hallgassuk az érdekfeszítő küldetések közepette. Továbbra is remek feka nyelv, szlenges dumával tarkítja a szereplők beszédét.

Az intelligencia sokat javult, szokás szerint a küldetésben résztvevők és bandatagok rendelkeznek a legnagyobbal. A rendőrök is fejlődtek, habár a harcmodoruk mit sem változott. Továbbra is szokásuk a teljes letámadásos akció. A járókelők még mindig elég gyengék az intelligencia területén, majdhogynem maradtak ugyanolyan fafejű, bugyuta háttérszereplők, mint a korábbi verziókban.


A Rockstar Games megint nagyot alkotott. Habár még a grafika kissé sokat örökölt az elődökhöz képest, nem lehet rá panaszunk, a játékélmény kárpótol mindenért. A bevezetett újításokról nem is beszélve. Érdemes kipróbálni, biztos nem fogtok 2 óra után felállni és az egészet a kukába hajítani.

A San Andreasról láthattok még néhány képet a Galériában!

-K.I.

Jelen cikkünk lehet, hogy furcsának tűnik majd első olvasásra, bár szerintünk az igazi műértők és retro gép-kedvelők biztos értékelni fogják.
Nemrég került a kezünkbe néhány régi alaplap, meg gépalkatrész, és a stáb tagjaival úgy határoztunk, megpróbálunk összerakni ezekből egy használható, működő PC-matuzsálemet. Az összeszerelés fázisait a látványosság kedvéért bőséges mennyiségű képpel illusztráljuk.
Volt itt 486-os szabványú baby ház, egy 286-os, néhány 486-os alaplap, egy csomó kétes működőképességű memóriamodul, jópár PCI- és ISA buszos VGA kártya, és így tovább.
Hangsúlyozzuk, hogy nem berohantunk egy PC bontóba, és ebből kerekítettünk egy eladható cikket! Csak néhány, szerkesztőségünkbe ilyen-olyan módon, az évek során bekerült alkatrészeket használtuk fel. Bontóból származó alkatrészekből bárki képes matuzsálemet gyártani, az még nem retro!
Életet lehelni csak a 286-os deszkába sikerült, tehát ez adta az egész rendszer alapját:

A ház
Először tehát össze kell szerelni a gépet. Így hát nekiláttunk a kicsit sem egyszerű feladatnak.
Első lépésben a házat vettük kezelésbe. Összecsavaroztuk lógó alkatrészeit, a hiányzó eemeket (pl. speaker) pótoltuk egy másikkal, kapcsolókat, LED-eket és vezetékeket forrasztottunk vissza. Amennyire csak tudtuk, helyrepofoztuk az öreg, megkopott és poros házat.

Aztán jöhetett az alaplap. Ezen a lapon még a processzort a lapra integrálva találjuk, tehát cseréről és beszerelésről nem rendelkezhetünk. Habár semmiféle hűtést nem igényel, az első, pucér teszten némileg melegedett, így most egy kis hűtőbordát ragasztunk a tokozásra. Előtte persze alaposan lemostuk a processzor felszínét a rárakódott portól és egyéb szennyeződésektől. A CPU felett lévő, nagyobb méretű lapkakészlet viszont már semmiféle hűtést sem igényel, hiszen szobahőmérsékletnél melegebb eddig még nem volt, több óra üzem után sem.

Az alaplap és a CPU
Ezen a képen jól látható a rendszer vezérléséért felelős rész. Balra egy hosszú üres foglalat látható, melybe egy 80287 jelzésű matematikai koprocesszort illeszthetünk, a CPU tehermentesítése és a rendszer számítási műveleteinek gyorsítása végett. Tőle jobbra fent az alaplapi lapkakészlet (chipset) helyezkedik el, míg alatta a 80286-os, Siemens gyártmányú CPU. A teljesítmény növelésére használt koprocesszort (társprocesszor) a mai proceszorokban már FPU (Floating Point Unit, lebegőpontos műveletvégrehajtó egység) már integrálva található a CPU-ban, a 486DX processzoroktól kezdve. Sajnos nekünk nem sikerült beszerezni ide segédprocesszort, így ezt a bővítőhelyet üresen hagytuk.








A tápegység
Beszereztünk egy 200W-os teljesítmény leadására képes tápot is. Az AT szabványú táp teljesítménye jóval felülmúlja a szükségeset, elég korszerű lehetett a maga idejében.


Következett a lap házba szerelése, majd a táp becsavarozása.
Az eredmény ez lett: Már a végleges elrendezés látható a lap és a táp részéről.



Illesztőkártyák és lemezmeghajtók
Következő lépésben a vezérlőkártyákat szereltük a lapra. Mindössze két, ISA csatolós kártyát, egy VGA adaptert és egy multi I/O kártyát csatlakoztattunk az épülő rendszerbe. Az I/O kártya tartalmazza a floppy-, merevlemez, soros- és párhuzamos csatlakozókat, valamint ezek vezérlőit. Jelen esetben ezek nem voltak a lapra (pontosabban a chipsetbe) integrálva.


Majd az alább látható 5,25?-es floppy meghajtó és a 251 MB kapacitású merevlemez került a helyére?


? és ezek összekötése a vezérlőkártyával.


Már majdnem kész a PC, néhány apróság maradt, mint az előlapi gombok és LED-ek összekötése az alaplappal, egy AT csatlakozós billentyűzet és soros egér csatlakoztatás, no és a VGA kártya és a monitor kapcsolatának megteremtése a hátlapon.


Szoftverteszt
Be is fejeztük a hardveres részét a tesztnek. Következik az üzem, és a szoftverek.
A masina startra kész. Feszülten figyeltük a bekapcsolást követő jelenségeket. Megjelent a monitoron a video BIOS, örültünk. Korán. Furcsa zörejeket adott ki a gép, amolyan kattogó hangot. A rendszer leszámolta a lapra integrált 1 MB rendszermemóriát, hardver infók, BIOS dátum. Megnyugodtunk. Ismét csak korán. Nincs bootlemez. Na, most jött jól a korszerű technológia, ugyanis az internet segítségével pillanatok alatt szereztünk hozzá DOS-t. Ezek után már gond nélkül betöltődött a rendszer a 5,25 inches floppyról, és az A: mögött villogó kurzor jelezte, hogy a rendszer használatra kész.






Jöhetett a Windows! Merthogy ezt is tesztelni szerettük volna modernnek nem, de klasszikusnak, retrónak annál inkább nevezhető PC-nken. A laborban régi, 16 bites operációs rendszerből csak Windows 1.01 és 3.0 volt, így választásunk az utóbbira esett. A mintegy negyed órán át tartó telepítési folyamat végén derült ki, hogy alaplapunk nem támogatja a HDD-ről való bootolást. Némiképp rontott az eddig felhőtlen kedvünkön, de mivel a hajlékonylemezes indítás után a winchesteren pihenő Windows simán elindítható, úgy csüggedni nem voltunk hajlandóak.


A Windows tesztelése nem tartott sokáig, hiszen a beépített jegyzettömb, Paint, Write és egyéb programokon kívül egy-két, MS-DOS alá írt szoftvert teszteltünk. A programok jelentős része türelemre intett minket, hiszen a Turbo gomb benyomása mellett se futott semmi tisztán. A rendelkező rendszererőforrások 33%-át foglalta le a csupasz Windows, néhány program futása mellett is volt átlagosan 53-72% szabad erőforrás (főleg memória).
Végül az AIDA diagnosztikai program 16 bites változatát próbáltuk ki Windows alatt, melybe belefagyott. 2-3 sikertelen próbálkozás után közvetlenül DOS alatt megismételtük, és mintegy 10 perces felismerési folyamat után 43 oldalon olvashattuk el PC-nk analizációs jelentését. A tételek többségében szerepelt a ?nincs?, ?nem támogatott? vagy ?ismeretlen? kifejezés, utalva arra, ez a gép nem most hagyta el a gyártósort.
Egyébként a gép alkatrészeinek döntő többsége 1990 és 1993 között készült.

Megépítettünk tehát egy igazán retro PC-t, melyet a paramétereinek megfelelően vettünk kezelésbe és ezeknek megfelelően teszteltünk. A PC-k elavulásával járó jelenség, hogy egyes korszerű gépek a technika fejlődésével és az idő múlásával bizonyos idő után már eltűnnek a figyelem középpontjából, de ez nem ok arra, hogy elfelejtsék őket, tévhit hogy semmire se jók. Amikor néhány év elteltével hiánycikk lesz a kezdeti PC család, sokan valószínűleg sokan bármit megadnának, hogy egy matuzsálem gépet láthassanak működés közben. A bemutatott gép sorsa nagy valószínűséggel eldőlt, hisz amíg csak tudjuk, működőképes állapotban tartjuk a számítógéptermünkben. Így a lehető legtovább próbáljuk ezt a példányt az utókornak fenntartani.
Végezetül a rendszer főbb jellemzőit tekintheti meg a kedves Olvasó, és láthat még néhány képet cikkünk főszereplőjéről.

• CPU típusa, gyártója: Intel 80286 (röviden 286), Siemens.
• CPU órajele 6 MHz, rendszerbusz órajele 6 MHz., órajel szorzás nincs
• Memória: 1 MB, DRAM áramkörök alaplapra integrált foglalatokban.
• 16 bites processzor architektúra, AT alaplapon, adatbusz 16, a címbusz 24 bites.
• L1, L2 cache nincs.
• BIOS: American Megatrends (AMI), 1990. 06. 13.
• Merevlemez: 256 MB (formázott kapacitás: 251 MB), puffer mérete 256 KB.
• Floppy meghajtó: 5,25 inches 1,2 MB FDD
• VGA kártya: ISA sínes VGA adapter, 256 KB video RAM-mal
• AT billentyűzet, soros csatlakozású egér.

-K.I.


>