Régi cikkek kategória bejegyzései

Sokan reménykednek még, hogy a szinte állóvízzé vált böngészőpiacot kicsit megmozgathatja az Internet Explorer 9. A napokban megjelent bétára mi is kíváncsiak voltunk, hát kipróbáltuk.

Redmond elmondása szerint a fejlesztés ütemszerűen halad, eddig csak néhány "preview release" látott napvilágot, ez az első publikus tesztváltozat az új böngészőből. A legutóbbi, 8-as verziójú Explorer már nem sikerült olyan rosszra, de használata közben mindig az az érzésem, hogy a Microsoft kilométerekkel a többi böngészőgyártó mögött jár.

Most felzárkózhatnak, mi több, be is előzhetnek!

Igen, nagyjából ez fogalmazódott meg bennem, de persze kicsit korai még erről beszélni. Tény, hogy szabványkövetésben nagy az előrelépés, természetesen csak a legutóbbi Explorerhez képest. Chrome-osan letisztult kezelőfelületet kapott az Explorer 9, teljesen átszabták a mérnökök a böngésző felső traktusát. A fülek a címsor mögé kerültek, eltűntek a felesleges menük, kedvenc ikonok és a keresősáv is. Pontosabban ez utóbbi beépült a címsorba. Ha elkezdünk gépelni, akkor keresésre a telepített keresők közül a lista alján lévő ikonokra kattintva válogathatunk, hozzátenném, ez egy igen elegáns megoldás. A Microsoft egyértelmű koncepciója az, hogy amire ritkán kattintanak a felhasználók, ne legyenek feleslegesen szem előtt. Így több hely marad a weboldalak számára. Természetesen az oldalsó két ikon segítségével a rejtett funkciók is elérhetők, nem lett funkcionalitásban is soványabb a böngésző.

A kezdőlapon indításkor a leggyakrabban látogatott oldalak előnézete látható, Windows 7 alatt pedig az alkalmazásokhoz hasonlóan a weboldalak is kitűzhetők a tálcára. A webfejlesztők külön, egyszerűen implementálható jobbkattintásos menüt készíthetnek a szájtjukhoz az Explorer 9 számára. És hogy még fokozzuk a hangulatot, a kitűzött oldalak az Internet Explorer futása nélkül is képesek frissülni, például egy webes levelező vagy határidőnapló esetén bizonyulhat hasznosnak.

Változások a motorháztető alatt

Nem kevés újítás nyert teret a külcsín mellett is, hiszen a Microsoft elmondása szerint rengeteget fejlődött a biztonság terén is a böngésző. Így képes figyelmeztetni a használóját akkor, ha egy reklám kártékony kódot futtatna, letöltéskor nemcsak a futtatható állományok által okozott veszélyre kapunk figyelmeztetést, hanem akkor is, ha a fálj nem biztonságos forrásból származik.

A böngésző kihasználja a grafikus kártyák teljesítményét, hiszen a megjelenítést mi tudná hatékonyabban előállítani a ma már nem is kevés számítógépben előforduló GPU-nál.

Az új böngésző fantasztikusan gyors Javascript motort, HTML5 és CSS3 támogatást, a Firefoxéhoz hasonló letöltéskezelőt kapott, továbbá támogatja az SVG grafikákat is (a Firefox ezt már régóta tudja). Ezek a fejlesztések mind-mind fontos lépései a többi gyártó szoftveréhez való felzárkózásnak.

XP-re már nem lesz

Bár a fejlesztés korai szakaszban van, az irány jó. Valószínűleg már nem tér vissza a 2000-es évek elejére jellemző Explorer-egyeduralom, a böngészőháború korántsem ért véget. Rossz hír azoknak, akik még mindig Windows XP-t használnak, hogy Redmond nem készíti el a böngésző XP-s változatát, ráadásul különböző ügyeskedésekkel sem vehető rá, hogy az igen koros operációs rendszerre feltuszkoljuk. A végleges verzió megjelenésére nincs kitűzött dátum, az optimistábbak ez év végére, a kicsit pesszimistább előrejelzések 2011 első felére várják a megjelenést.

Az Internet Explorer béta 32 és 64 bites változatban is letölthető magyar nyelven Windows 7-re és Vistára innen.

-K.I.

Frissítés:

Két vonatkozó videó a cikk végére

A Mozilla blogjában augusztus 24-én tette közzé, hogy letölthető az aktuális béta, melyben több, a végleges verzióban megjelenő újítást is elérhetővé tettek. A legnagyobb dobás kétségtelenül a beépített szinkronizáció.

A Firefox Sync minden telepített böngészőben naprakészen tartja a könyvjelzőket, jelszavakat, keresési és böngészési előzményeket, valamint a mentett jelszavakat és űrlapadatokat. E funkció használatával akár szükségtelenné válhat az Xmarks kiegészítő használata, mely jelenleg a legnépszerűbb a több gépen használt adatok szinkronizálásában (az Xmarksról írt cikkünket itt olvashatja). Az adataikat féltők számára jó hír, hogy a Sync titkosítja a kényelmes felhasználó valamennyi adatát.

Csoportosítható lapok

A munkára és privát böngészésre is Firefoxot használók kényelmére csoportosíthatjuk a különböző lapokat, különválasztva például a munkára használt füleket, vagy a közösségi szájtok, vagy a fontosnak tartott, későbbi elolvasásra szánt oldalak lapfülei. Bizonyára mindenki számára ismerős az a helyzet, mikor a rengeteg fül elborítja a Firefox felső tájékát. E sorok írójának munka közben nem ismeretlen az akár 15-20 böngészőfül is, pedig nem beszélünk extrém lapfogyasztásról.

Mini fülek

A gyakran látogatott oldalak könnyebb elérhetőségére több módszer is született már, a legklasszikusabb könyvjelzőzéstől az intelligens címsor használatán át a gyakori lapok állandó elmentéséig. most egy újabb lehetőséget kínál a Mozilla a mini lapok használatával. A gyakori oldalak két kattintásával ikonná tudjuk alakítani, így egyrészt kevesebb helyet foglalnak az állandóan nyitva tartott oldalak, másrészt külön csoportban jelennek meg, ikonjukkal elkülönülve a többi oldaltól.

Újdonságok tárháza

A Mozilla látványtervei szerint a mérnökök már a korábbiakban is az egyszerű, letisztult, minimalista felületet részesítették előnyben, mi sem bizonyítja jobban a létjogosultságát, hogy éppen a felhasználók jelezték, mennyivel jobb lesz az egyszerű, lényegretörő dizájn, továbbá a Google Chrome melletti egyik nagy érv az egyszerű felület. Az új dizájn a lényegi elemeket tartja az ablakban, az összes többi funkciót egy jól látható narancssárga Firefox gomb alá rejtették a fejlesztők.

Természetesen jelen esetben is gyorsabb Javascript működést ígér a Mozilla, ezen felül grafikus gyorsítást, stabilabb és gördülékenyebb Flash futtatást.

Az [origo] Techbázis cikke már most nyugodtan javasolja a Firefox 4 bétáját általános használatra, stabilitása már elérte azt a szintet, hogy elsődleges böngészőként ne kelljen a lefagyásoktól tartani. Aki sok, számára fontos kiegészítőt használ, még érdemes várnia, hiszen a kiegészítők Firefox 4-hez igazítása még eltart egy ideig, így nagy eséllyel a jelenlegi pluginek még nem használhatók a béta verziójú böngészőben.

Nem véletlen az óriási várakozás, hiszen tényleg sok újdonságot tartogat a legújabb verzió, igaz ezek közül néhány vagy kiegészítővel, vagy más böngészőből már elérhető volt eddig is. A Mozilla már már védjegyének számító csúszásával pedig tovább ingerli a már így se kicsit felcsigázott nagyközönséget.

Mi már nagyon várjuk az elkészült négyest!

A regisztrált ügyfeleinek e-mailben küldte ki, az oldalra látogatóknak pedig közleményben tudatja, hogy az oldalt üzemeltető CENTILLION AG és az Investech Kft. a weboldal üzemeltetését július 31-i hatállyal beszünteti.

A közlemény szerint a döntés hátterében az év eleji botrány áll, mint arról bizonyára sokan értesültek, januárban az addig ingyenesen igénybe vehető szolgáltatásokat nyújtó site regisztrált ügyfelei számláját 2.450 Ft-tal terhelte meg, a nem elégségesen kommunikált ÁSZF változásaira hivatkozva, ezzel ügyfelek tízezreinek elégedetlenségét kiváltva. A károsultak közül rengetegen terelték jogi útra az ügyet, mivel egyrészt a szolgáltató eltárolta felhasználói bankszámlaszámát, illetve olyan módon tették közzé a kicsit sem kismértékű szerződésmódosítást, melyből csak igen kis létszámban értesülhettek.

A cég évek óta kínál mobiltelefon egyenlegfeltöltést, autópályamatrica értékesítést és még néhány egyéb online szolgáltatást.

Mi közös az ezer forintosban, a cigarettában és a DVD-lemezben? Eláruljuk, mindegyik valódiságát hologramos azonosítókkal vigyázzák. A sort számtalan mindennapi tárggyal folytathatjuk, három dimenziós faliképek, csomagolópapír. A tudósok reményei szerint pedig hamarosan az adattárolásban is felhasználhatják Gábor találmányát.

Fiatal zseni

Gábor első szabadalmi kérelmét - az Aeroplán körhinta leírását - még bőven az érettségi előtt nyújtotta be. Tanulmányait előbb a József Nádor Műszaki és Gazdasági Egyetemen, majd a charlottenburgi műszaki egyetemen folytatta. Az utóbbi helyen a szintén Nobel-díjas Einstein szemináriumát is látogatta.

A huszas évek végén Németországban vállalt állást, majd a náci hatalomátvétel után előbb Magyarországra költözött, végül pedig Angliába távozott. A holográfiát, amiért fizikai Nobel-díjat kapott 1971-ben, a British Thomson-Houston Társaság kutatójaként fedezte fel.

A magyarok beveszik a Google-t

A Google fennállásának kezdetétől megünnepel néhány fontosabb napot. Az első logó változtatós alkalom az 1998-as Burning Man fesztivál volt, de azóta a lézer felfedezésétől H. G. Wells születésnapjáig számos jeles napon került ki egy gondosan megrajzolt doodle a kereső emblémájának helyére.

Így emlékezik meg a Nobel-díjas fizikusról a Google

A Google korábbi vicces logóiról szóló cikkünkben még arra panaszkodhattunk, hogy csak egy magyar vonatkozású doodle volt, Bartók Béla 127. születésnapjára. Azóta azonban a kereső megemlékezett Harsányi Jánosról, az 19848-as forradalomról és most Gábor Dénesről is.

A korábbi dizájnváltás és a "GSM" szó névből elhagyását követően sejteni lehetett, hogy az imázsváltás nem áll meg a logó lecserélésén. A mai naptól kezdve Pannon helyett Telenor Magyarország a távközlési vállalat neve, ezzel egyidőben új díjcsomagok és kedvezmények láttak napvilágot.

A legnagyobb újdonság a percdíjas mobilinternet, melyet Internet Praktikum néven kell keresnünk a távközlési vállalat honlapján. Az uniós internet roaming díjai is csökkentek, az eddigi horror árak helyett 100 kilobájtonként 59 Ft-ot kell fizetni az Európai Unión belül. Minden eddiginél olcsóbban, percenként 5 forintért hívatunk vezetékes számokat.

Bizonyára emlékszünk még, ahogy 2004-ben a Westel változott át T-Mobile Magyarországgá, abban az esetben is a Deutsche Telekom mobilüzletág nevét és imázsát vette át az akkori Westel,azóta pedig már teljesen hozzászoktunk a fehér-magenta színösszeállításhoz.

Az utóbbi tíz évben gyártott készülékek nagyobb hányadában lítium-ion akkumulátorok teljesítenek szolgálatot. Ezek a telepek viszonylag igénytelenek, nem emlékeznek a korábbi töltési állapotra, még formázgatni sem kell őket folyamatosan. Azonban még ezt a strapabíró technológiát is el lehet rontani, ha nagyon rosszul bánunk vele.

A lítium nem emlékszik

Számos olyan tévhiten alapuló módszer van forgalomban a modern akkumulátorokkal kapcsolatban, amik nem használnak a telepeknek, sőt rontják állagukat. A korábbi nikkel-alapú technológiára - Ni-MH, Ni-Cd (nikkel-fémhidrid, nikkel-kadmium) - még jellemző volt például a memóriaeffektus nevű kellemetlen tulajdonság. Az ilyen akkuk veszítenek maximálisan elérhető kapacitásukból, ha nem hagyják teljesen lemerülni őket, hanem újratöltik a félig lemerült egységeket. A kapacitás gyors elvesztését megelőzendő, a gyártók és a forgalmazók a nikkel-alapú akkumulátorok formázását (azaz hosszú, legalább 12 órás töltését) javasolják. Ugyanezeknél az egységeknél hasznos tanács az is, hogy csak akkor helyezzük töltőre a kütyüinket, ha azok teljesen lemerültek.

A mai notebookokban, telefonokban és egyéb modern hordozható berendezésekben használt lítium-ion technológiás akkumulátorokra viszont már nem jellemző ez a viselkedés. A memória effektus kiküszöbölése legalább két előnnyel járt: egyrészt a töltöttségtől teljesen függetlenül bármikor lehet rátölteni, másrészt pedig nincs szükség hosszú órákig tartó lemerítéses karbantartásra. Sőt, ezeknek az áramforrásoknak leginkább az tesz rosszat, ha folyamatosan teljesen lemerítik őket. Ideális felhasználásnak azt tekinthetjük, ha az akkumulátort sosem hagyjuk 25 százalék alá merülni. Mindenképpen kerülni kell a teljes, a gép vészleállásával végződő lemerülést, mert ez károsítja a telepeket, ezzel csökkenti az élettartamot.

A lítiumos akkukat csak azért lehet érdemes időnként öt-hat százalékra lemeríteni, hibernálásban tartani pár óráig, majd teljesen feltölteni, hogy a beépített feszültségmérőt kalibráljuk. Ha ez a karbantartás elmarad, elképzelhető, hogy a laptop töltöttségjelzője (ami a Windows tálcán jelenik meg) pontatlanul mondja meg, hány percig bírja még a gép anélkül, hogy tápra kellene dugni.

Nem kell formázni

A lítium-alapú akkumulátorokra való áttérésnek egyik legkomolyabb előnye, hogy a vásárlók rögtön használatba vehetik készülékeiket. A régi nikkeles telepekkel szemben ezeknél az akkuknál nincs szükség a telep 12-16 óráig tartó töltéssel való formázására. A lítiumos akkut tartalmazó készülékek a dobozból kivéve azonnal használhatóak, nem kell fél napot várni, hogy készíthessünk pár fotót az új fényképezőgéppel, vagy átrakjuk SIM-kártyánkat a frissen beszerzett mobiltelefonba.

A telefonok akkumulátorait ráadásul úgy tervezik - tudtuk meg a Nokiától - hogy nagyon nehéz legyen teljesen lemeríteni. A telepbe beépített biztonsági áramkör letiltja a fogyasztást, amikor az megközelíti a 2,3 voltos alsó határt. Ilyenkor csak a telefon kapcsol ki, a strapabíróra tervezett akkuban azonban még van annyi töltés, hogy ne károsodjanak a cellák.

A túlmelegedés az ellenség

Gyakori kérdés az új notebookok tulajdonosai között, hogy ki kell-e venni a készülékből az akkumulátort, ha töltőről használják a gépet. A válasz főként nem, legfeljebb csak egy kicsit igen. A lemerült telepek feltöltése után az elektronika átkapcsol, és onnantól már csak a számítógépet táplálja. Az tehát nem fenyegeti a masinát, hogy  a "túl sok" áram megöli az akkumulátort. A gépekhez járó energiaprofilt állító, karbantartó szoftvereknek többnyire van akkukímélő módja - legalábbis a jobb márkáknál -, ami még arra is figyel, hogy ne legyen folyamatosan 100 százalékon a telep, így nem kell meglepődni, ha a konnektorba dugott masina töltöttsége időnként 90 százalék körülire csökken, majd újból teljes lesz.

A hálózati használat során az akku kivétele mellett csak az szólhat, hogy tápra csatlakoztatva a számítógépek hajlamosak nagyobb órajelen működni, ami nagyobb hőtermeléssel jár. A meleg pedig a lítium-alapú energiatárolók legnagyobb ellensége. Nem tesz jót nekik, ha egy nyári napon a meleg kocsiban hagyjuk a laptopot, jobban vesztenek a kapacitásukból a forróságban, és kifejezetten rosszul viselik, ha nagyon felhevül a masina. Ezért az igazán óvatos - már-már kínosan gondos - felhasználók játék, videotömörítés és egyéb, a processzort csúcsra járató tevékenységek előtt akár ki is vehetik a telepet a hosszabb élettartam érdekében, ámbár enélkül is számíthatnak a több éves gond nélküli használatra.

Hűtve tárolandó

A meleg akkor sem tesz jó a lítium-alapú akkumulátoroknak, ha nincsenek használatban. A tárolásra eltett készülékek - nyarat váró videokamerák, fényképezőgépek, GPS-ek - energiaforrását a hűtőben (hűvös kamrában, pincében) célszerű tárolni körülbelül negyven százalékra lemerítve és a nedvesség elől elzárva. Erre a mindennapi használatban nincs szükség, a laptopot esténként nem kell betenni a hűtőbe, ám a fél-háromnegyed évre elrakott készülékek telepeinek élettartamát jelentősen javítja, ha hűvös helyen tartjuk őket. A hűtést nem szabad túlzásba vinni, a fagyasztás már árt az akkunak.

Tárolás tekintetében a nikkel-alapú akkumulátorok igényei sem különböznek. A régi technológiával készült elemek sem szeretnek a napsütésben sütkérezni. Hűtött, de legalábbis hűvös helyre kell őket rakni. Hosszú, hat hónapot meghaladó tárolás után a nikkel-alapú elemeket kondicionálni kell, azaz lassan fel kell tölteni és lemeríteni kétszer-háromszor.

Lítium-polimer: az új iskola

Az újabb berendezésekben már nem is lítium-ion akkumulátorokat használnak, hanem a továbbfejlesztett verziót, a lítium-polimer telepet. Ezeket a csomagoláson feltüntetett Li-poly, Li-pol vagy LiP szócskáról lehet felismerni. Az új technológia lényegesen jobban bírja a gyűrődést, és jóval olcsóbban gyártható, a kezelési szabályokban viszont nem különbözik a korábbi eljárással gyártott celláktól.

A Li-poly akkukkal mobiltelefonokban, zenelejátszókban lehet találkozni, de ennek a gyártástechnológiának köszönhetőek a MacBook Prók rendkívül lapos, mégis hosszan trendelkezésre álló telepei is.

Előbb-utóbb cserélni kell

Bármennyire is óvjuk, a laptopok és egyéb kütyük lítium-akkui romlandó árunak számítanak. Legyártásának pillanatától kezdve veszítik el lassan a kapacitásukat, míg azon nem kapja magát a tulajdonos, hogy konnektortól konnektorig jár a készülékünkkel. A romlás folyamata nem gyors, az energiatárolók átlagos, nem kínosan gondos használat mellett is használhatóak maradnak egy-két évig.

Ha eljön a csere ideje, akkor választhatunk a gép gyártójától származó, rendszerint drágább egység és az olcsóbb utángyártott típusok között. Az igazán régi laptopoknál az is előfordulhat, hogy csak az elromlott akku új cellákkal történő felfrissítése a járható út. Igazán rosszul egyik módszerrel sem lehet járni, és lényegesen nagyobb öröm egy teljesen üzemképes, újszerű gépet használni, mint egy folyton lemerülőt.

Ma már több ezer alkalmazás használható online az irodai szövegszerkesztőtől, a közös munka megoldásokon és CRM rendszereken át egészen könyvelői és e-learning rendszerekig. Másik oldalról a csábító azt ígéri, hogy a vállalatok felépíthetik saját felhőjüket is az irodájukban, amivel radikálisan csökkenthetik a kiszolgálók hardverköltségeit, miközben rugalmasabban tudnak majd reagálni a változó igényekre.

A szép az egészben, hogy Mr. Virtualizáció nem egy hazug csábító, hiszen a vállalatok többnyire elégedettek a közös életükkel. Mégis, van egy probléma, ami idővel akár válóokká is terebélyesedhet. Ez pedig a biztonság.

Az eddig megszokott környezetben a kiszolgálóra rá tudtunk mutatni a szerverszobában: az ott az adatbázisszerver, az a levelező, az pedig a tűzfal. A kommunikációt egyszerűen tudtuk kontrollálni a közöttük feszülő kábelen. Virtuális környezetben azonban nincsenek kábelek a virtuális gépek között. Vagy ha vannak - mert esetleg mindegyiknek saját hálózati kártyát dedikálunk - akkor is ott van bennünk a kétség, hogy milyen átjárás van közöttük a felhőn belül... Mert ugyanazt a processzor, adatbuszt, memóriát és merevlemezt használják. Mindannyian tudjuk, hogy nincs tökéletes rendszer, és bizonyára ezernyi kiskapu várja a bátor felfedezőket.

A biztonságtechnikai gyártók pedig nehezen reagálnak. Kezdetben páran azt gondolták, hogy az a követendő út, ha ők is a felhőben futnak. Ezért kiadták megoldásaik virtuális verzióit, amelyek semmiben nem különböztek az eddig hardverestől. Így költséget ugyan megtakarítanak, de a biztonsági helyzetet csak tovább rontják.

Elfeledkeztek ugyanis a dedikált hardver jelentőségéről; arról, hogy a MAC cím és az IP cím egy felhőben már csak ködös fogalmak. Valamint arról is, hogy egy felhőben nincsenek utak, és a rendőrlámpák felett el lehet repülni.

Ráadásul, virtuális környezetben fokozottan számít a kód minősége! Amit eddig a fém borítás eltakart, az most mind napvilágra kerül.

Paradigmaváltás szükséges tehát, nem kérdés! És a megoldási modelleket talán nem is a hálózati, hanem a desktop security világában kellene keresnünk. Ott, ha úgy tetszik, eddig is egy felhőben futott a tűzfal az általa korlátozott alkalmazásokkal, mégsem hiányzott a kábel, ami közöttük feszül.

Akárhogy is, a biztonsági gyártóknak lépniük kell. Még akkor is, ha az új virtuális termékeikkel kannibálok módjára a hardveres megoldásaik elől orozzák el a piacot. Ha nem teszik ugyanis, majd megteszi más.

Kiss Attila marketing menedzser

Balabit Kft. - www.balabit.hu

Az egész procedúra abból a 2007-es panaszból eredeztethetõ, amelyet még a norvég Opera Software nyújtott be az Európai Bizottságnál a Microsoft ellen. Indoka az volt, hogy a szoftveróriás megsérti az EU-s versenyjogi szabályokat azzal, hogy saját böngészõjét, az Internet Explorer integrálja a Windowsba. A Microsoft végül megúszta a súlyos pénzbüntetést, cserébe viszont kompromisszumos megoldást fogadott el: olyan képernyõt jelenít meg operációs rendszerein, amelyen keresztül felkínálja a rivális böngészõprogramok letöltését és telepítését a felhasználóknak.

Tizenkét browserbõl lehet választani

A Microsoft hazai képviseletétõl csütörtökön még azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a magyar felhasználók számítógépein március 17-étõl fog megjelenni a böngészõválasztó képernyõ. Az új browser telepítését biztosító felület a Windows Update-en keresztül, automatikus frissítésként töltõdik le a PC-re mind Windows XP, mind pedig Vista és Windows 7 esetében. Bár hivatalosan még nem kellett volna elindulnia, cikkünk publikálását követõen nagyjából másfél-két órával több szerkesztõségi PC-n is felbukkant már a választóképernyõ, de idõközben hazai twitterezõk is beszámoltak hasonlókról. A Microsofttól kora délután megtudtuk, a külföldi központból döntöttek úgy, hogy elõrébb hozzák a bevezetést hazánkban.

A képernyõt a Windows frissítõszerverei nem azonnal küldik majd ki az összes PC-re, hanem fokozatosan, egyszerre mindig csupán a felhasználók kis százalékával bõvítve a választásba bevont felhasználók körét annak érdekében, hogy elkerüljék a kiszolgálók leterhelõdését, április végére azonban minden hazai felhasználó sorra kerül majd.  Ugyanakkor azt is megtudtuk, hogy a böngészõ lecserélését biztosító képernyõ csak azokon a Windows-rendszereken jelenik majd meg, amelyeken az Internet Explorer (IE) alapértelmezett böngészõnek van beállítva, ha ezt valaki már mondjuk Firefoxra vagy Chrome-ra cserélte, nem fog találkozni a képernyõvel, bár a választófelület frissítéskor ebben az esetben is letöltõdik a gépre, ám nem indult el.

Ha valaki a képernyõ elsõ felbukkanásakor éppen nem ér rá a letöltésekkel bajlódni, ráklikkelhet majd egy "Késõbb szeretnék választani" gombra, ekkor a következõ indításkor újból megjelenik majd a képernyõ. Ha egyszerûen lezárja a felületet a felhasználó, a késõbbiekben egy ikonnal indítható újra az az Asztalról, ezt persze ugyancsak törölni lehet majd. Ha valaki a böngészõválasztó felületen keresztül új browsert telepít a gépére, a régi szoftver is megmarad a rendszerben (kivéve ha mondjuk IE 6-ról frissít a biztonságosabb 8-as verzióra), bár az újonnan telepített böngészõ lesz az alapértelmezett.

Már most is ki lehet próbálni

Jelenleg az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Belgiumban indították be a böngészõváltást lehetõvé tevõ kampányt, ám aki nem bír a hónap közepéig várni, a Browserchoice.eu weboldalon már most megnézheti, milyen képernyõ fog megjelenni Windowsában. A böngészõválasztó-szimulátornak tekinthetõ honlapot felkeresve kiderül, hogy a fõképernyõn mindig az öt legnépszerûbb browser található, az Internet Explorer 8, a Firefox, az Opera, a Google Chrome, valamint az Apple Safari, melyek mindig véletlenszerû sorrendben listázódnak az oldalon.

A browserek mellett rövid leírásuk olvasható, melynek publikálásra minden program készítõjének azonos számú karakter áll rendelkezésére (ezek közül azonban csak az ismert szoftverek leírása magyar nyelvû), ahogy a szoftverek logóinak mérete is megegyezik egymáséval. Egyes esetekben a Telepítés gombra kattintva rögtön az adott böngészõ telepítõjét kínálja letöltésre a felület, máskor azonban egy letöltõoldalra irányítja a felhasználót. A felületen emellett "További információk" feliratú gombok is megtalálhatók, ezek gyakorlatilag az adott browser honlapjára kalauzolják a felhasználót.

Böngészhet akár Sleipnirrel is

A listán összesen tizenkét böngészõ található, például az általunk korábban többször is bemutatott, Mozilla-alapokra épülõ Flock, vagy a Maxthon, ezek közül azonban már nem mindegyik érhetõ el magyar nyelvû változatban, listázásuk pedig mindig aktuális piaci részesedésük alapján történik, azaz a legkevésbé népszerû áll a lista végén, a jobb szélen. Ugyanakkor a tucatnyi nem túl ismert program közt olyan ínyencségek találhatók, mint a Japánban egyébként komoly felhasználói táborral rendelkezõ Sleipnir böngészõ. Ennek legfõbb extrája az, hogy böngészés közben bármikor át lehet kapcsolni az oldalmegjelenítõ motorját annak megfelelõen, hogy a Firefox, vagy az Internet Explorer alapjait képezõ technológiát szeretnénk használni.

A Maxthon neve a Szoftverbázis látogatói számára ismerõs lehet, ez is egy Internet Exploreren alapuló program, extra szolgáltatásokkal kiegészülve.  A GreenBrowser vagy a K-Meleon böngészõk választhatósága valószínûleg kevés embert hoz lázba, de a letöltés lehetõsége bárki számára adott.
 

A kicsik szerint így sem jó

 
A  letöltõfelület elsõ képernyõjébe még pont beférõ Opera készítõi arról számoltak be, hogy már azt követõen megháromszorozódott szoftverük letöltéseinek száma, hogy csupán néhány országban kezdték bevezetni a választóképernyõt. Noha a többi rivális még nem nyilatkozott, Neelie Kroes EU-s versenyjogi biztos szerint a választóképernyõ alkalmazásával fel fog élénkülni a verseny a webböngészõk piacán, becslések szerint május közepéig ugyanis több mint 100 millió felhasználó elõtt fog megnyílni a váltásra lehetõséget biztosító ablak.

Azonban annak ellenére, hogy a Microsoft is hosszasan egyezkedett a böngészõválasztó képernyõ kialakításával kapcsolatban riválisaival, a kisebb, kevésbé ismert programok fejlesztõi most sem elégedettek. Az eWeek beszámolója szerint azt tartják problémásnak, hogy a választó nyitóképernyõjén csupán az öt legnépszerûbb browser látható, a többi eléréséhez pedig nem lefele, hanem jobbra kell húzni az oldal alján található csúszkát. Ez pedig nem túl megszokott megoldás, hiszen a manapság elterjedt görgõs egerekkel is le- és fel lehet görgetni az ablakokat, nem pedig oldalra.

Olvasóink jelentõs része már váltott

Bár az Internet Explorer még mindig piacvezetõ, az [origo] olvasói számára egyáltalán nem ismeretlenek az alternatív browserek - derül ki saját statisztikáinkból. Méréseinkbõl kiderül, olvasóink 40,5 százaléka Firefoxszal keresi fel oldalainkat, Chrome-ot 3,52 százalékuk használ, Operát 1,69 százalék, Safarit pedig 1,05 százalék.Ugyanakkor korábbi, független statisztikák szerint a Firefox elterjedtsége hazánkban különösen magas, így a böngészõválasztó képernyõ különösen külföldön hozhat új felhasználókat az alternatív browsereknek.

Amikor a nyolcvanas évek elején Eric Allman a Sendmail projekt keretében megalkotta a syslog protokollt, és ezzel tulajdonképp feltalálta a naplózást, valószínűleg nem sejtette, hogy pár évtized múlva a központi naplózó szerverek már napi több gigabájt logüzenetet fogadnak majd a vállalati hálózatokból. (Akkoriban a merevlemezek mérete a néhány megabájtnál tartott.)

Kezdetben a naplózás diagnosztikai célokat szolgált, főleg a fejlesztés, később pedig már az üzemeltetés számára is. A központi naplózás bevezetésével sem változott a lényeg, csupán annyi történt, hogy immár a hálózat állapotát figyeljük elsősorban szintén diagnosztikai és biztonságtechnikai célokból. A ?megfigyelésünk? tehát eddig a pontig magára az infrastruktúrára korlátozódott.

Hol tartunk ma?
A világ azonban nem áll meg a naplózásban sem. A következő lépcső bizonyos alkalmazások és adatbázisműveletek bevonása lett a központi logolási rendszerbe. Ezt ma számos informatikai szabvány és reguláció írja elő elsősorban a visszakövethetőség érdekében. (pl.: SOX, Basel II, ...)
Bár első ránézésre mindez nem tűnik nagy lépésnek, mégis alapvető változásról van szó. Ugyanis ezzel már nem csak a gépek állapotáról gyűjtünk adatokat, hanem közvetlenül az alkalmazottak tevékenységéről is. Ha nagyon filozófusan szeretnénk fogalmazni, mostantól magának a vállalatnak figyeljük a tevékenységét, az állapotát.

Bár ezeket az információkat egyelőre nem nagyon dolgozzák fel, a teljes körű központi naplózás lehetővé teszi, hogy osztályok számára riportokat készítsünk, monitorozzunk és riasztásokat állítsunk be.

A jövő: fantasztikus-tudományos
Akár félelmetes is lehet belegondolni, de hamarosan egy naplóelemző rendszer nem csak arról tud majd tájékoztatni, hogy mekkora az adatbázisszerver terheltsége, vagy melyik merevlemezt kellene hamarosan cserélni benne, hanem arról is, hogy egyes alkalmazottak mennyit dolgoztak, esetleg, ha szokatlanul nagy összegű kimenő utalásra adott megbízást egy operátor, vagy, ha a pénzügyi műveletek veszélyesen csökkentik a készpénzállományt stb...

A naplózás - elemzéssel kiegészítve - tehát a jövő vállalatainak mesterséges intelligenciájává vállhat, amely kezdetben még ?csak? akkor szól, ha például olyan valaki jelentkezik be a banki rendszerbe, aki nem lépett be a bejárati beléptetőrendszeren keresztül az épületbe, később majd akkor is riaszthat, ha felmondás alatt álló kolléga teszi meg ugyanezt szokatlanul nagy összeget utalva, végül pedig a teljes cash flow kimutatást is elkészíti minden másodpercben.

Mindez természetesen nem a jelenleg elterjedt üzemeltetési és biztonságtechnikai osztályok által használt elemző eszközökkel valósul majd meg. Inkább azt képzeljük el, hogy az összegyűjtött naplóállományokat különböző célból, különböző elemző eszközökkel fogjuk majd vizsgálni és monitorozni.

Kihívások és válaszok
Hogy mindez milyen kívánalmakat támaszt a naplózó infrastruktúrákkal szemben? Mielőtt ezt a kérdést megválaszolnánk, tekintsük át a naplózás folyamatát, hogy lássuk, milyen főbb elemekből épül fel!
Maguk a naplóállományok a szervereken keletkeznek, amelyeket az ott futó naplózó kliensek szűrnek, majd továbbítanak a központi naplózó szerver felé. A logok valamilyen protokoll segítségével érnek el a központi szerverhez, amely színtén szűri őket, majd eltárolja vagy továbbítja egy elemző rendszer felé.

A folyamatban több olyan kritikus pont is létezik, amelyen megbukhat a rendszer alkalmassága, mármint, hogy kielégítse a ma és a jövő igényeit.

Az első ilyen gyenge pont abból adódik, hogy a naplózást alapvetően nem szigorú, jogilag értelmezhető adatok előállítására tervezték. Ebből kifolyólag a legtöbb rendszer semmit nem törődik pédául azzal, ha a hálózat túlterheltsége miatt a naplózó kliens nem képes az üzeneteket elküldeni. A hálózati kiesések idején keletkezett bejegyzések ilyenkor egyszerűen elvesznek. Ez a ma vállalatainál olyan szinten probléma, hogy - tipikus, ?a befőtt teszi el a nagymamát? felállásban - a naplózás megállása esetén magát a naplózott üzleti folyamatot is megállítják. Ugyanis, biztonsági és IT megfelelőségi (compliance) megfontolásokból az események rögzítése annyira kritikus, hogy inkább álljon le a termelés, mint sem úgy történhessenek dolgok, hogy arról semmi nyom nem marad. (Például egy bankautomata akkor is üzemen kívűl van, ha minden rendben vele, de leállt a naplózás.)

A problémát két úton kezelhetjük: egyrészt szigorúan sorszámozott, esetleg időpecsételt üzenetekkel, annak érdekében, hogy a központi oldalon azonnal észlelhessük az üzenetvesztést; másrészt a kliensoldali diskbuffer bevezetésével átmeneti tárolót hozhatunk létre, amelyből a hálózati kapcsolat helyreállását követően minden bejegyzés elküldhető.

A következő probléma a központba megérkezett üzenetek megbízhatóságával van kapcsolatban. Amennyiben bizonylatként vagy hiteles bizonyítékként szeretnénk használni, biztosítani kell, hogy a naplóadatok a kliens és a szerver között megbízható, titkosított csatornán haladjanak. Ehhez az kell, hogy a naplózó infrastruktúránk támogassa az SSL/TLS titkosítást, amely garantálja az üzenetek bizalmasságát és sérthetetlenségét.

A harmadik gyenge pont a teljesítmény. Rengeteg adatot kell valós időben fogadni és feldolgozni, és a teljesítményproblémák költségként vagy kockázatként jelentkeznek majd. A feldolgozás sebességén a naplózó szerverek sokat segíthetnek, amennyiben kifinomult szűrési szolgáltatásokat nyújtanak, vagy képesek feldarabolva adatbázisba írni az üzeneteket.

Az utolsó említésreméltó gyengeség az, amivel a lehető legkevesebbet foglalkoznak a különböző naplózó eszközök fejlesztői. Ez a tárolás ? archíválás, amivel kapcsolatban számtalan kérdés merül fel. A legalapvetőbb, hogy hová lehet eltárolni napi több tíz gigabyte logot, amin sokat segíthet egy beépített tömörítő funkció, aminek segítségével a háttértár költségünket körülbelül ötödére csökkenthetjük. Nem kis probléma a bizalmasság sem, ezért jó, ha az eszközünk titkosított formátumban tárolja a naplóállományokat.

Kiss Attila marketing menedzser

Balabit Kft. - www.balabit.hu

Amikor a sarki boltban lehúzzák a kártyám, amikor a videótékában lemásolják a személyimet, amikor beiratkozok egy egyetemre, vagy amikor repülőjegyet veszek, nem csak pénzt adok cserébe, de óriási bizalmat is, hogy az adataimat elvárható gondossággal kezelik majd. Elvileg hiszek benne, hogy a piaci verseny kikényszeríti a szereplőktől ezt a gondosságot, de az ehhez vezető út rengeteg veszteséggel van kikövezve.

Ahhoz ugyanis, hogy a fogyasztói tudatba bekerüljön ez az aspektus, rengetegszer kell rengeteg embernek az arcára esnie. Persze a média-hiszti sokat gyorsíthat az ügyön, de amíg igazi károkról nem szólnak hírek, addig csak annyira fogunk vele törődni, mint a Blikk harmadik oldalának szerencsétlen szereplőivel: sajnáljuk őket, de nem hisszük, hogy ez minket igazán érintene. Márpedig a károk meglehetősen ritkán kerülnek napvilágra...

Amit várok, az a minőségbiztosítási, minőségirányítási rendszerek meglétét bizonyító plecsnikhez hasonló tanúsítványok elterjedése az IT biztonságban. Ha például én egy autógyár vagyok, és szükségem van egy műanyag biszbaszra az index kapcsoló végére, amit jó kevés pénzért Magyarországon szeretnék gyártatni, de persze folyamatosan jó minőségben, akkor nincs más dolgom, mint megkövetelni egy minőségbiztosítási tanúsítványt a leendő beszállítótól. Ez a papír bizonyítja, hogy egy független szervezet vizsgálata szerint ennek a kis magyar fröcsöntőműhelynek van működő minőségbiztosítási rendszere.

Az ISO 9000 tanúsítványokhoz hasonlóan az ISO 27000 IT biztonsággal foglalkozó szabvány elterjedésének is lenne létjogosultsága, hiszen az egymással együttműködő vállalatok rengeteg érzékeny információt osztanak meg egymással. Az autóipari példánál maradva, a készletezési és gyártásirányítási rendszerek integrálása ma már kiterjed a beszállítókra is. Ez egyben azt is jelenti, hogy a beszállító IT biztonsági problémái gyengítik a megrendelő biztonságát is. Ennek ellenére mégsem általános gyakorlat, hogy a partnerek egymástól a minőségirányítási rendszeren kívül biztonsági auditot is megköveteljenek.

Ugyanígy a fogyasztók sem igen figyelik, hogy melyik cégnek van biztonsági szabályzata, és melyek szokták azt auditáltatni. Néha az illetékes ombudsman kinyilatkozza ugyan, mit kellene tenni, de véleményem szerint ez inkább a fogyasztóvédelem hatáskörébe tartozó probléma, akiknek ráadásul vannak jogosítványaik is szankcionálni.

Akárhogy is, szabályzói oldalról lehetne adni egy nagy lökést az IT biztonsági tanúsítványok terjedésének. Persze, kicsi az esély, hogy hazánk ezen a téren úttörőként viselkedjen, de azért reménykedhetünk, hiszen, mint tudjuk, bürokráciában mi vagyunk a császárok.

Kiss Attila marketing menedzser

Balabit Kft. - www.balabit.hu