Hétköznapok kategória bejegyzései
A minap egy ismerős domain átkérését kellett elvégeznem, nem elég, hogy kifizettük az átkérés díját, még személyi igazolvány szám, nyilatkozat aláírása két tanúval, 2 nap mire a pénz befut. Az, hogy még mindig ebben az elavult világban élünk, mi sem bizonyítja jobban, hogy a GoDaddy.com-on egy nemzetközi domain bejegyzése 2 perc. Egy név és egy e-mail cím kell csupán és használható a webcím. Persze ki kell fizetni, de sehol nincs a macerás .hu regisztrációjához képest.
Miért is kell akkor a .hu-hoz ragaszkodnunk?
1. Egyetlen ismert rénszarvas fajta sem tud repülni, de több mint 300 000 olyan élő organizmus létezik, amely még besorolásra vár, bár ezek nagy része ízeltlábú vagy baktérium, nem zárhatjuk ki azt, hogy a Mikulás mégis repülő rénszarvason közeledik.
2. A Földön 2 milliárd (2 000 000 000) 18 éven aluli gyerek van. De minthogy a Mikulás nem törődik a hindu, zsidó, buddhista vagy mohamedán gyerekekkel, így a munka a 15%-áracsökken.(378 millió). Háztartásonként 3,5 gyerekkel számolva ez 91,8 millió otthont jelent. Fel kell tételezzük, hogy mindenhol akad legalább egy rendes gyerek.
3. A Mikulásnak, -hála a különböző időzónáknak és a Föld forgásának - (24 helyett) 31 óra áll rendelkezésére az ajándékok kihordására (ha feltételezzük hogy keletről nyugatra halad, ami logikusnak tűnik). Ebből az következik hogy 822,6 látogatást tesz másodpercenként. Ez azt jelenti, hogy 0,001 másodperce van minden egyes háznál, hogy lepakoljon, beugorjon a kéményen, megtöltse a zoknikat, a többi ajándékot szétszórja a fa alatt, visszamásszon a kéményen keresztül és felpattanjon a szánra. Ha feltételezzük hogy szóban forgó 98,1 millió otthon egyenletesen helyezkedik el a Föld felszínén (ami persze nem így van), akkor két ház között a távolság 1,2 km. A teljes út pedig 117 millió (117 000 000) km, nem számolva azokat a kitérőket, amiket még a Mikulásnak is meg kell ejtenie.
4. Ez azt jelenti, hogy a Mikulás szánja mintegy 1000 km/s (1000 kilométer per másodperc) sebességgel halad, a hangsebességnél 3000-szer gyorsabban. (Egy hagyományos rénszarvas kb. 25 km-t tesz meg egy óra alatt, ha nagyon siet)
5. A szán rakománya egy újabb érdekes kérdés. Feltéve, hogy minden gyerek egy kb. 1 kilogrammos ajándékot kap (ami röhejesen kevés), akkor a Télapó szánja mintegy 321 300 kg-ot nyom. Nem számítva a Télapót. (aki ha tényleg minden otthonba eszik egy kis édességet, mondjuk 2 szaloncukrot, akkor az út végére pontosan2 943 000 kg-ot hízik, de ettől az apróságtól most eltekintünk.) Egy hagyományos rénszarvas max. 150 kg-ot képes elhúzni a földön. Még ha feltételezzük, hogy a repülő rénszarvas (lásd: első pont) tízszer ennyit képes elhúzni, akkor is minimum 214 200 kell ahhoz, hogy az egész szánt (Télapó nélkül) elhúzza. Ez a sok szarvas 353 430 tonnára növeli az egész pereputty súlyát. Csak összehasonlításképp jegyzem meg, hogy ez négyszer olyan nehéz, mint az Enterprise nukleáris meghajtású anyahajó.
6. Ha ez a 353 430 tonna súlyú szán 1000 km/s-os sebességgel közeledik, akkor nagy légellenállásba ütközik. A légellenállás felhevíti a rénszarvasokat. A két vezér rénszarvas másodpercenként 143 000 000 000 000 (143 trillió) Joule energiát nyel el. Elhanyagolható idő alatt égnek el, (eközben 234 000 000 000 decibel erejű robbanás hallatszik) kigyújtva maguk mögött a többi rénszarvast. Az egész szán rénszarvasokkal együtt) 4,26 ezredmásodperc alatt ég el. A télapót, akire eközben 297 500N centrifugális erő hat, 120 kg-os Télapó esetén (ami nagyon kevés) 8 207 123 kg-os erő préseli a szán háttámlájához.
Én hiszek a Mikulásban.
Ismét megvolt egy augusztus huszadika, mely most sem telhetett el program nélkül. Bár a tűzijátékra és a rendezvényekre idén kisebb költségvetés jutott, azért most se lehetett unatkozni.
Délelőtt a Hősök terén megnéztük a díszzászlóalj felsorakozását, magunkhoz vettünk pár zacskó MH-vizet és megnéztük a Honvédségi zenekarok és a huszárok felvonulását az Andrássy útról a Hősök terére.
Este kilenckor tűzijáték a Duna-parton, fél 10 előtt hazaindulás gyalog, érkezés 22 óra után.
És a kedvcsináló képek:
Kezdtem komolyan attól tartani, hogy a 2010-es év első bejegyzése nem az első hónapban születik. Pedig a tanuláshegyek mellett melóhegyek is gátolhattak ebben. A vizsgaidőszak pedig mindennél fontosabb az év két részében. Ilyenkor cikkek is kevesebb és ritkább alkalommal születnek.
De mint minden rossz, egyszer ez is véget ér, és fél évig nélkülözni lehet a vizsgaidőszakkal járó stresszt és kemény tanulást. Addig pedig míg eljő a várva várt szabadidő, meg kell barátkozni a síránkozó blogbejegyzésekkel is.
Minden kedves blog olvasónak szerencsében és örömökben gazdag 2010-es évet kívánok!
Minden kedves blog-olvasónak kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!
Ahogy a korábbi bejegyzésben beszámoltam már az első havazásról, úgy most egy képpel illusztrálom a vasárnapi, sokkal tekintélyesebb paraméterekkel rendelkező hóesést.
Ami még a korábbi teleken nem fordult elő, az az, hogy a belső körfolyosón is hólapátolnom kelljen. A hétvégén annyi hó halmozódott fel, hogy nem lehetett volna közlekedni a folyosón, ráadásul sokáig a szél visszafújta az ellapátolt havat, így többször kellett megismételni a testedzést.
A dologgal a legnagyobb gond az, hogy hiába esett ennyi fehér áldás, az előrejelzések szerint jó, ha hírmondó marad belőle az ünnepekre. Hát meglátjuk. Pedig a karácsony fehéren az igazi.
Már visszafelé számoljuk a napokat Karácsonyig, az emberek legalább fele már beszerezte ajándékainak jó részét és december derekán járunk, így nem is csoda, hogy megjelent az első idei hó. Ha leszámítjuk a korábbi napok viszonylag hűvösebb időszakait, amikor csak a hegyekben lehetett hóval találkozni, bizony a mai nap mondható az első havazós napnak.
Ennek örömére belvárosi lakásom ablakából máris készítettem két képet a ma délelőtti hószállingózásáról. Nyilván az elkövetkezendő napokban nagyobb mennyiséget tudunk fotózni, de az első az mégiscsak az első.
Este van, ideje megtervezni a holnapot - indulna egy átlagos hétköznap este. Na igen, de előtte nem árt tisztázni a tényt, hogy ha a program minden pontja teljesül, meglehetősen mozgalmas napnak nézünk elébe.
No lássuk csak! Természetesen korai kelés, reggeli és kávé után indulás a közeli fénymásoló üzletbe, személyi okmányokat másolni, nagyjából háromnegyed kilencre. Ismerős hely, egyutcányira innen, különösebb tervezést nem igényel. Ha a rutinművelet megvan, célba vehetjük a fotóüzletet is, a pendrive-on lévő digitális igazolványkép analóg mását előhívatni. Ha jól saccolok, a kilences érkezést követően úgy negyed 10-kor már indulhatok a főiskolára beiratkozni. Megint rutinműveletnek ígérkezik, nem először csinálom. A kérdés csak az, most megint mire vesznek rá, amivel eltölthetek egy-két órát a bürökratikus útvesztőben.
Nagyjából már ebédidőben járunk, vagy lesz idő enni, vagy nem. Különben egyig nem érek a Visegrádi utcai okmányirodába. Ha sikerül, akkor megpróbálok értelmes ábrázatot vágni a fotózás során, hogy a készülő útlevélhez minél tovább felismerhető kép készüljön, végülis jópár évig ezt kell majd használnom. Mint Mátyás király, fogok kilépni az okmányirodából: van is útlevelem meg nincs is - hiszen mégiscsak később vehetem fizikailag a kezembe.
Irány egy bank, remélhetőleg nem lesznek sokan ahhoz, hogy legyen türelmem kivárni a soromat hogy megszüntethessem a bankszámlámat - ebből elég lesz egy is, felesleges kettő.
Jó, már csak apróság: ha még lesz idő, talán ügyintézhetek az APEH-nál is, ha nem, ez a tétel halasztható a napirendben, maximum sorbanállok legközelebb.
Ha belegondolunk, a fenti program megvalósulása esetén is akkorra végzek, mintha munkából térnék haza, és a rohanás miatt még fáradtabb is lehetek.