Blogbejegyzések
Mi is tulajdonképpen a Bluetooth?
A Bluetooth (magyarul kékfognak fordíthatjuk) rádiófrekvenciás kommunikációs protokoll. Mi is ez? Vegyünk egy egyszerű példát. Ahhoz, hogy két elektromos eszközt összekapcsoljunk, és valamilyen kommunikációt valósítsunk meg köztük, szükség van fizikai kapcsolatra. Leggyakrabban ez a vezeték lehet. A Bluetooth megalkotói egységes kommunikációs rendszert szerettek volna kialakítani a legfontosabb informatikai eszközök (PC és perifériáik, PDA, notebook, mobiltelefon, stb) számára, felesleges kábeldzsungel nélkül. Milyen jó lenne, ha nem kéne százféle kábelt magunknál tartani, százféle csatalkozóval. Fejben tartani, melyik csatlakozó hová is tartozik. A Bluetooth terve egységes protokoll különböző kommunikációs eszközök összekapcsolására. Egy új szabvány azonban nem terjed el olyan könnyen, ehhez kvázi monopolhelyzetre van szükség. Egy kommunikációban fontos az egységes kezelés, hisz nemcsak a felhasználóknak, hanem a gyártóknak sem előny a többféle szabvány, mert nemcsak költséges, hanem nehézkes is. A felhasználó nem köteles fejben tartani, hogy melyik kapcsolathoz milyen szabványra van szüksége. Az egységes kialakítás, mondhatni, elengedhetetlen.
De honnan a név?
Harald Blaatand (vagyis Harald Bluetooth) vikingtől, akinek egykor sikerült egyesítenie a különböző nézeteket valló, és egyesülni nem akaró Norvégiát és Dániát. A Bluetooth-t kiagyaló cégek (Ericsson, IBM, Intel, Nokia, Toshiba) alapgondolata is ez volt. Egyéges kommunikációs szabvány. Ahogy a vikingnek sikerült, a sokat támadott és sok gonddal küszködő rádiós technológiának is sikerült - többé-kevésbé.

A technológia 8 eszköz csatlakoztatását teszi lehetővé egy 10 méteres hatótávolságon belül. Az otthoni felhasználás volt a cél, a mindennapok eszközeit volt hivatott összekötni. Az Ericsson 1994-ben mutatta be először az 1.0-s prototípust, mely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A főleg kompatibilitási gondokkal küszködő szabvány továbbfejlesztését remélték. A legnagyobb baj az volt, hogy az összekapcsolt eszközök egyszerűen nem ismerték fel egymást.
Ahhoz, hogy valamennyi eszköz ismerje egymást, mindegyikbe integrálni kellett az összes kommunikációs forma protokollját. Ez viszont költséges megoldás. Eleinte lassú is volt a kapcsolat. Az 1.1-es változat már kellő adatátviteli sebeségű volt, a 2001-ben megjelenő 2.0 pedig már 10 Mbps (Megabit per másodperc) sebbeséget tudott elérni.
Hogyan működik a Bluetooth?
A működésből adódóan az effektív sávszélességnek töredéke a valós átviteli sebesség.
A Bluetooth a hasonló kommunikációs szabványokhoz hasonlóan az adatokat csomagok formájában forgalmazza. Az átviteli közeg a levegő, az eszközök között rádióhullámok formájában terjednek a jelek átvitelére használt impulzusok. A rádióhullámok 2,4 GHz-es (2400-2483.5 MHZ közötti) frekvencián terjednek tova a levegőben. A kommunikációban résztvevő eszközök mindegyike kap egy címet, ami alapján azonosítható a hálózatban. A különbözőségek áthidalásához, és a komminkáció sokfélesége miatt különböző átviteli módokat, ún. profilokat vagy layereket tartalmaz, attól függően, mi az átviendő adat. Nyilván másféle szabvány kell egy hangátvitelhez, mint egy nyomtatandó adat elküldéséhez. A tervezett 20 profilból tulajdonképpen csak 13 használható. Ezek közül is vannak olyan profilok, mely jellegtől függetlenül, minden egységben kötelező jelenlétű, az opcionális profilok azonban csak azokban találhatók meg, melyek ténylegesen használják is. Pl. a GAP (Generic Access Profile) hivatott az összeköttetés megteremtésére, így ez minden eszközből kihagyhatatlan.
Felsorolásképpen megemlítjük a fontosabb profilokat:
- GAP (Generic Access Profile)
- SDAP (Service Discovery Application Profile)
- CTP (Cordless Telephony Profile)
- IP (Intercom Profile)
- SPP (Serial Port Profile)
- HS (Headset profile)
- DNP (Dial-up Networking Profile)
- FP (Fax profile)
- LAP (LAN Access Profile)
- GOEP (Generic Object Exchange Profile)
- OPP (Object Push Profile)
- FTP (File transfer Profile)
- SP (Synchronization Profile)
A Bluetooth 3 osztályban terjedt el, ezek a leadott teljesítményben és a hatótávolságban különböznek egymástól.
- Class 1 - 100 mW - 100 méter
- Class 2 - 2,5 mW - 15-20 méter
- Class 3 - 1 mW - 10 méter
A kapcsolat vezérlését megvalósító kialakításban helyet kapott (célszerűen) a master-slave (mester-szolga) adattovábbitási vezérlés. A hálózatban egy (vagy több) kitüntetett szerep kerül kiosztásra, ez a master. A master vezérli az adattovábbítást, így a vezérlés nélküli káosz küszöbölhető ki. A slave eszközök pedig a master utasításait követik. Így pl. egy slave eszköz ha aatot akar valamelyik másik eszköznek továbbítani, szól a masternek. A master megfelelő körülmények esetén ezt jóváhagyja, és megteremti a közvetlen összeköttetést a céleszközzel. Így a kapcsolat szervezett, és irányítható.
A Bluetooth képes szinkron és aszinkron kapcsolatot is felépíteni, attól függően, hogy az összekapcsolt eszközök közül melyek küldenek és fogadnak adatot. Kép PC összekötése során aszinkron átvitelről beszélünk, hisz a gépek küldenek is adatot, és fogadnak is. Itt viszont korlátba ütközhetünk. Ugyanis az 1 Mbps sebesség két irányban elég lassúnak bizonyul. És ez jóval kevesebb, ha a vezérlőjeleket is levonjuk. Szinkron átvitel esetén a küldött és fogadott adatmennyiség is 432 kilobit másodpercenként. Akárhogy nézzük, ez nem valami sok. Aszinkron átvitelnél már az egyik irányban 721, míg a másikban 57,6 kbps sebesség érhető el. Ez célszerűen PC-nyomtató kapcsolatban használható. A számítógép (viszonylag) nagy sebességgel küld át adatokat, a nyomtató pedig a kisebb sebességű vonalon küldi vissza a gépnek címzett információkat. Hang átvitelekor mindkét irányban 64 Kbps sebességű a kapcsolat.
A vezetéknélküli technológiában a jövő

Most pedig szóba kerül a mobiltelefon. Mivel a telefon mobilitása, hordozhatósága miatt örvend nagy népszerűségnek, eleve rossz gondolat kábellel hozzákötni valamihez. Rádiós kapcsolat az ideális. Habár van IrDA (infrared data association - infravörös adatkapcsolat), ez látókörű kapcsolatot jelent, nem túl ideális. Hisz ha az adó és a vevő kikerül egymás látóteréből, megszakad a kapcsolat. Bluetooth esetében ez nem gond. És mivel mindkét eszköz, a telefon és a PC kapcsolati profiljai is kidolgozásra kerültek minden eszközben, a kommunikáció képes a működésre. Igazán ezen két eszköz közötti adatkapcsolatot sikerült a legjobban realizálni, és jelenleg a legelterjedtebb is. Gondoljunk csak bele. Felszabadítjuk a kezünket, és nincs szükség vezetékre se. Gondok jelentkeznek az összekapcsolás körül. Az ugyanis kicsit nehézkes. Először is minden eszközt felismerő módba kell kapcsolni, majd (ahol erre szükség van), a vezérlőprogramot is telepíteni kell, valamint az kommunikációban résztvevő eszközöket fel kell venni a saját eszközök közzé, ezután a következő csatlakozáskor egy lépéssel kevesebbet kell megtennünk. Ezután minden adatmozgást mindkét komunikáló fél esetében jóvá kell hagyni. Ez felesleges terheket ró a felhasználókra. És előfordul, hogy ezen sorrendek betartása során sem jön létre a hőn áhított kapcsolat. A gondolatmenet az emberi észjárással ellentétes, de működik.
Mivel egyszerre több eszköz kapcsolható össze és rádiós összeköttetésről van szó, valahogy védeni is kell a kialakult hálózatot illetéktelenektől is. Erre szintén kidolgoztak egy titkosítási rendszert, hisz azon túl, hogy az összekapcsolt eszközök eltérő azonosítóval rendelkeznek, egy hitelesítő kulcsra is szükség van a kapcsolat felépítéséhez. Ez egy hálózaton belül egy kulcsot jelent, amit minden eszköznek megadunk. Ha a kódok egyeznek, a kommunikáció létrejöhet a helyes kulcsot tartalmazó eszközök között. Ezek alapján a védelemmel sincs túlzott gond.
A Bluetooth alkalmazása
A Bluetooth technológiát vezetéknélküli hálózatok, eszközök összekapcsolására különböző, általában mobil (tehát legtöbbször nem fix helyen lévő) eszközök, illetve kis energiafogyasztású berendezések esetén használnak.
Néhány Bluetooth-felhasználási eset:
- Asztali számítógép és egy vagy több hordozható eszköz összekapcsolása (PDA, notebook, mobiltelefon)
- Ha a hálózat nem igényel nagy átviteli sebességet (egér, billentyűzet nyomtató, amennyiben a kábelezés nem megoldható)
- Egyéb esetek, amikor nem célszerű, vagy lehetséges kábelt vagy más átvitelt megvalósítani (PC internetkapcsolatának kiterjesztése PDA-ra vagy mobiltelefonra, bár ezekre is létezik jobb megoldás)
- Ideiglenes, ritkán használt (és ezért nem kábelezhető) kapcsolatokra.
Megemlítjük, hogy lehetséges számítógépek hagyományos LAN hálózati össszeköttetése, de ez estetben a sebesség az elterjedt 100 Mbites kábelezésnek csupán töredéke lesz.
Természetesen a mobilitás az előállítási költségek növekedésével jár, de mindeképpen a vezetéknélküli összeköttetésben van a jövő. A Bluetooth még nem ez a jövő, de jó úton halad a kitűzött célok megvalósítása felé.
Már csak azért is, hiszen készül a Bluetooth 2.0, mely a jelenlegi 1 Mbps sebességnél háromszor lesz gyorsabb.
Célunk volt a Bluetooth névre keresztelt rádiókommunikációs szabvány ismertetése, feleslegesen nem bonyolódtunk bele a részletekbe, hogy mindenki számára érthető maradjon az írásunk.
by Imi [Szerkesztve, kibővítve: 2005. 09. 03.]
Forrás: Tom"s Hardware Guide, SG, Sony Ericsson
Jelen cikkünkben nem a DC (Direct Connect) technikai megvalósításáról, nem is a legnépszerűbb DC kliensekkel, de még csak nem is a HUB-okkal fogunk foglalkozni. Az alapvető cél a DC++ kliens helyes beállítása, mely viszont könnyen alkalmazható bármilyen más kliensre is (pl. CZDC).
Ha a szoftvert letöltöttük (www.dcplusplus.com) címről, és sikeresen feltelepítettük, elindítottuk, akkor megkezdhetjük a beállítást.
Ehhez a File menüben kattintsunk a Settings parancsra, mely hatására előbújik a kliens beálllítási lehetőségeit rejtő panel.
1. Általános beállítások
A bal oldali opcióválasztóban kattintsunk a General feliratra. Az itt található beállítások helytelen megadása csatlakozásképtelenséghez vezethet, figyeljünk oda.
A Nick lesz az azonosítónk, ún. "becenevünk", ha felcsatlakozunk valamely DC HUB-ra. A HUB-ok azok a szerverek, melyekre a felhasználók felcsatlakoznak, ezek segítségével tartják a kapcsolatot. Ha le szeretnénk valamit tölteni, akkor előbb legalább egy HUB-ra kell felcsatlakoznunk.
A Nick-re vonatkozó megkötések: kötelezően (Magyarországon persze) a [HUN] felirattal kell kezdődnie. Nem maradhat el a szögletes zárójel sem, és a benne levő HUN felirat csupa nagybetűs legyen. A folytatásra nincs megkötés, valamilyen becenevet adj meg.
Pl: [HUN]Ferike vagy [HUN]marcsy vagy [HUN]americangirl.
E-mail: a valós e-mail címedet írd be, időnként a HUB-ok üzemeltetői ellenőrzik a HUB-jukra felcsatlakozott felhasználók e-mail címét. Ha érvénytelen címre bukkannak, az illetőt kitiltják a HUB-ról.
Description: Megjegyzések, melynek a neted sávszélességét valamint a megosztásaid tartalmát összegzi.
Sávszélesség: a forma [max. letöltés/max. feltöltés] legyen. Max letöltés az a sebesség, mely az Internet szolgáltatód által nyújtott maximális letöltési sebesség Kbitben vagy Mbitben. A feltöltés pedig a Netszolgáltatód által nyújtott max feltöltési sebesség szintén Kbit vagy Mbit egységben. Pl. ha modemes vagy, akkor ez jellemzően: [56K/56K], ADSL példa: [512K/128K], [1024K/256K], LAN internet esetébe pedig pl. [6M/2M].
Az sávszélességet helyesen add meg. A Description mező többi részébe röviden írd le, mik találhatók a megosztásodban.
Pl: [512K/128K] MP3, filmek, programok, képek
Ez egy helyes példa a Description mező kitöltésére.
A Connection type az Internet típusod megnevezése. Ez lehet modemes net (28, 33, 56 kilobit másodpercenként), lehet DSL (szélessávú, pl. ADSL), lehet kábelnet (Cable, pl. chello), ISDN, Satellite (műholdas net), valamint helyi hálózati (LAN T1, LAN T3, pl. kollégiumban, egyes iskolákban, stb).
Szintén fontos a helyes kitöltés. Ha nem tudod, nézz utána a szerződésedben, vagy a rendszergazdánál, esetleg az internetszolgáltatónál.
További beállítások a kapcsolatra vonatkoznak. Ez az esetek többségében vagy aktív (Active) vagy passzív (Passive).
Az aktív kiválasztása után meg kell adnod az aktuális IP címedet, ill. a kapcsolatra használt port számát. Ha nem tudod az IP címet, kiderítheted, ha a www.whatismyip.com címet felkeresed.
Ha nem vagy biztos a beállításokban, válaszd a passzív módot. Ekkor más teendőd ebben a részben nincs. Viszont fontos megjegyezni, hogy a passzív állású DC-zők más passzív személyektől nem tölthetnek, kizárólag aktív emberkéktől. Míg aki aktív, az bárkitől tud tölteni.
2. Letöltési helyek
A kicsit csalóka megnevezés két jellemzőt takar. A befejezett fájlok helyét a merevlemezeden, valamint a folyamatban lévő, még nem befejezett fájlok ideiglenes helyét. Ezek beállításához klikkeljünk a bal oldali listán a Downloads részre.
A befejezett letöltések helye a Default download directory részben megadott helyre fog kerülni, miután sikeresen letöltötted. A hely kiválasztásához kattintsunk a Browse gombra, majd keressünk egy megfelelő helyet.
Az Unfinished downloads directory fogja tartalmazni a folyamatban lévő letöltések ideiglenes helyét. Itt is a Browse gomb segítségével tallózhatunk a winchesterünkön. A két hely ne legyen azonos! Hogy miért célszerű ez? Mert a befejezett letöltési helyet célszerű megosztani, viszont nem befejezett fájlokat tilos a HUB-okon megosztani.
a)
Most klikkeljünk a Configure Public Hub lists gombra. Itt a publikus HUB listához pakolhatunk listafájlokat. Ezek a listafájlok tartalmazzák az elérhető HUB-okat. A megjelent ablak tetején lévő mezőbe írjuk be ezt:
http://www.dcinfo.org/hungaryhublist.config.bz2
Figyel em! Ez nem egy internetcím, ahonnan letöltünk valamit, hanem a magyar HUBok listája. Ha beírtuk a címet, kattintsunk az ADD gombra, majd az OK megnyomásával be is csukhatjuk az ablakot.
3. Megosztások
Újabb fontos lépés: a megosztásaink megadása, azaz azok a fájlok, melyeket felkínálunk mások számára. Ez csak akkor kerül tőlünk letöltésre, ha valaki direkt letölti tőlünk. Ez nekünk kimenő adatnak, azaz feltöltésnek minősül. Mivel a DC legfontosabb filozófiája az, hogy "Ha adsz, akkor kapsz", ezért célszerű "bőkezűnek" lennünk. A valóságban ez úgy érvényesül, hogy a HUB-oknak van egy szükséges megoszási minimum kérelme. Ha neked nincs annyi megosztásod, nem mehetsz fel az adott HUB-ra. Viszont a "legjobb" (és legtöbb) cuccok az ilyen népszerű, nagy megosztást kérő HUB-okon vannak, pontosabban a HUB-ra felcsatlakozott felhasználók gépén.
Kattintsunk a Share opcióra a bal oldali választóban. Megosztásunk listáját a jobb oldali listamező tartalmazza, ez első esetben üres. Az Add folder gombra kattintva különböző mappákat jelölhetünk ki a merevlemezünkön, tehát ezen mappák tartalmát látjátk és tölthetik a ránk csatlakozott DC-zők. A megosztások tartalmát a HUB-ok üzemeltetői gyakran ellenőrzik. Több mappát is kijelölhetünk, akár különböző helyekről. Ha egy mappát hozzáadtunk a listához, többet is lehet, kattintsunk újfent az Add folder gombra. A lista alatt olvashatjuk a megosztásunk teljes méretét gigabájtban mérve. Célszerű 3-5 GB-nyi adatot megosztani. Ha egy mappát törölni akarunk, kattintsunk a listán a mappa nevére, és nyomjuk meg a Remove gombot. Ez a művelet sem a mappát, sem a tartalmát nem törli le, csak a megosztási listából veszi ki, tehát az így kivett listát nem osztjuk meg a továbbiakban.
4. A slotok beállítása
A slot az a képzeletbeli csatorna, ami létrejön a géped és a tőled töltő gépe között. Tehát amennyi slotot engedélyezel, egyidőben annyi ember tölthet tőled.
A másik oldalról: te attól a személytől tölthetsz, akinek van szabad slotja. Ha 3-at engedélyezel, akkor 3 ember tölthet tőled egyszerre.Ha egy negyedik is akar, akkor várnia kell, mert nincs elegendő slot. Az engedélyezett slotok számát a HUB-ok erősen meghatározzák. Tehát célszerű ehhez igazítani. Általában 3-5 slot engedélyezése elég szokott lenni, első esetben írjunk be ennyit.
A legfontosabb beállításokkal végeztünk is. Az OK gomb lenyomásával tudassuk kliensünk számára, hogy befejeztük a beállítgatást, tárolja az általunk megadott paramétereket. Előfordulhat, hogy később ezeken módosítani kell. A legtöbb paramétert meghatározza az a HUB (vagy HUB-ok) amire felcsatlakozunk. Ezek lehetnek:
- A megosztás mennyisége, melyet a (3) pontban tárgyaltunk
- A slotok száma, a (4) pontban részleteztük
- Valamint ha nevet, e-mail címet vagy netszolgáltatót váltunk, a személyes és kapcsolatunk beállításai is változhatnak, melyekről az (1) pontban írtunk.
5. Egyebek, amire figyelni kell, vagy tudni illik
A HUB-oknak szabályzata van, és ezekre a paraméterekre ki is térnek, elég részletesen. Pl. mennyi megosztásra van minimálisan szükség, mi nem lehet a megosztásunkban, stb. Egy HUB szabályzatát elolvashatjuk, ha a közös chat-be beírjuk: +rules majd lenyomjuk az Enter billentyűt. Ez általában egy új ablakban jelenik meg, melyet a szabályok elolvasása után be is zárhatunk. Fontos, hogy ha egy új, általunk még nem látogatott HUB-ot keresünk fel, olvassuk el a szabályzatot. Végső esetben a HUB-ok operátorai is segítenek problémánk megoldásában. Őket a nevük előtt levő [OP] előtagról ismered fel.
Figyeljünk arra, hogy a Configured public hublists feliratnál a lista aktuális eleme az általunk megadott (hungaryhublist tartalmú) cím legyen. Ha nem, a görgetősávot lenyitva válasszuk ki. Ez csak akkor működik, ha a (2) pont a) részében megfelelően jártunk el.
Egy HUB-ra úgy csatlakozhatunk fel, hogy a listán a nevére duplán ráklikkelünk. Ekkor megnyílik a HUB, egy új ablakban. A HUB lista se záródik be, a legalsó sorban lévő fülek a nyitott ablakokat mutatják, az előtérbe hozásukhoz kattintsunk a fülek valamelyikére. A HUB-ra csatlakozott felhasználók a jobb oldali listában szerepelnek, balra pedig cseveghetünk a többiekkel. Az alsó részen helyet foglaló lista az aktuális fel- és letöltéseket mutatja. Ha töltünk, ezt zöld színű folyamatjelző hirdeti, míg a feltöltésről (ha valaki tőlünk tölt) piros színű folyamatjelző tanúskodik.
Kereshetünk az éppen fent lévő felhasználók megosztásaiban, ha a nagyítót ábrázoló 3 ikon közül a bal szélsőre kattintunk. A megjelenő kereső ablakban adhatjuk meg a keresésnek megfelelő feltételeket. Csak azokon a HUB-okon kereshetünk, amelyekre felcsatlakoztunk, tehát az alsó fül-listában meg van nyitva a HUB. A találatokra való dupla klikkeléssel le is tölthetjük az adott fájlt.
Végül egy kép a DC++ képernyőjéről és néhány eleméről (kattints a képre a kinagyításhoz):![]()
További problémák megválaszolásában stábunk szívesen segít, ha küldesz e-mailt, Gyors üzenetet, vagy a csevegőn megkeresel minket. De rajtunk kívül rengeteg DC-vel foglalkozó weblap, fórum is megtalálható a világhálón. Ha jobban érdekel a téma, látogass el a http://p2p.lap.hu oldalra.Itt kategóriákba rendezve, csoportosítva fogod megtalálni a DC-vel foglalkozó oldalakat, a többi P2P (peer-to-peer) fájlcseréléssel foglalkozó szájtok mellett.
-K.I
Tipp!
Megújult fórumunkban kiemelt helyet kapott a DC-zéssel foglalkozó topik, így további tanácsok, tippek és segítség a fórumban!
Írásunk bármely Java kisalkalmazást használó chat oldalnál útmutató lehet, bár vannak a Jójáték csevegőre vonatkozó rész is, hiszen jobbára itt fordulnak elő Java-s gondok.
Kezdjük a probléma okával. Jobbára Java-s gondok Windows XP operációs rendszer alatt jelentkeznek, főleg azért, mivel az XP kiadásának idején a Microsoft és a Sun Microsystems (A Java megalkotója) nem voltak "puszipajtások", sok vitájuk volt, így az eddigiekkel ellentétben a Windows XP-be már nem került bele alapból a Java futtatókörnyezet. Ugye, a Java-s csetek esetében erre szükség van. No de A Sun oldaláról folyamatosan le lehet szedni a teljes Java virtuális gépet, ami nemcsak appletek, hanem egyéb Java alkalmazások futtatására is alkalmas. Az apró szépséghiba "mindössze annyi", hogy épp a csevegőkhöz nem nagyon válik be, főként a szóban forgó Jójáték esetében nem.
Mit lehet tenni? A legjobb az, ha elfelejtjük a Sun által kiadott Java-t. Már ha a cseten kívül másra nem akarjuk használni. A többség azonban nem akarja.
Ekkor letöltjük a Microsoft saját Java futtatókörnyezetét, a Microsoft VM-et. Ezt a redmondi cég weboldaláról(www.microsoft.com) megtehetjük, de hogy ne kelljen annyit kutakodni utána ezen a meglehetősen szerteágazó oldalon, felraktuk mi is a szerverünkre, mely megtalálható a Letöltések menüpont Rendszer kategóriájában, és a Microsoft VM nevet viseli.
Letöltjük, türelmesen kivárjuk míg ez befejeződik, majd telepítjük. Ebben nem lesz sok beleszólásunk, voltaképpen csak a Tovább gombot kell használnunk.
És ekkor szokott jönni a hidegzuhany. Feltelepítettük, és hőn szeretett csevegőnk mégsem működik. Nos, ilyenkor célszerű megnézni, hogy be van-e egyáltalán kapcsolva frissen installált Microsoft-os Java környezetünk. Ehhez szükségünk van egy Internet Explorer ablakra. Elérhető a Start menüből, ha nem, a Futtatásba írjuk be: iexplore, majd az [Enter] billenyű leütésére elindul. Ekkor válaszuk a felső menüből az Eszközök pontot, azon belül pedig az Internetbeállítások parancsot.
Valahogy így:
Ezután az alábbi ablakot kell eredményül kapnunk:
Ahogy az ábrán is látható, a Java (Sun) alatti Use JRE szöveg előtti négyzetet hagyjuk üresen, ha pipát találunk itt, vegyük ki egy ráklikkeléssel. Ezek után a Microsoft VM alatti Java JIT fordító engedélyezése részt pipáljuk ki, ha ez eddig nem történt volna meg. Az Ok gomra kattintással a rendszer tudomásul veszi a változtatásokat, majd nincs más dolgunk, mint az összes Internet Explorert bezárni. Ezután elindíthatjuk újra a böngészőt, de már a Microsoft Java környezet fog üzemelni.
Ha a Windows-unkon telepítve van a Service Pack 2 (SP2), akkor első alkalommal valószínűleg még nem fog menni, mivel a 2-es javítócsomag letiltja a kisalkalmazást használó ablakokat. Az ablak tetején lévő sárga csíkra kattintva választhatunk olyat, hogy "Előrugró ablakok engedélyezése", de véletlenül se az ideiglenes engedélyezést kell választanunk. Ezek után újfent bezárjuk az összes IE ablakot, és a legközelebbi indításnál már nagy valószínűséggel nem lesz gond egyetlen Java-t használó csevegőnél sem.
És hogy megtudjuk, van-e SP2-nk, kattintnuk a Start menüre, majd a jobb panelen lévő Sajátgép pontra a jobb egérgombbal, és a megjelenő menü legalsó, azaz Tulajdonságok pontot válasszuk.
Eredmény a következő ablak:
És ha az ábrán látható bekarikázott sort látjuk, akkor a fentebb írt SP2 beállítást is végezzük el, de szigorúan csak a Microsoft VM telepítése és bekapcsolása utáni első IE indítás alkalmával.
Egyszóval most egy gyors Java konfigolást követhetett figyelemmel a Tisztelt Olvasó, ha mégis bármiféle hasonló gond lenne, várjuk az e-maileket a szerkesztőség címére.
-K.I.
Mivel cikkünk jó pár éve készült, a benne szereplő információk aktualitásukat vesztették, a folyamatos kommentek miatt a hozzászólásokat letiltottuk. Kérjük, hogy a hasonló problémák miatt NE cikkünket vegyék alapul az olvasók, hanem használják segítségkéréshez a Fórumot!
Mint minden találmánynak, a világhálónak is vannak rosszakarói. Céljuk mi is lehetne más, mint ezen eszme megbuktatása, az információs szupersztráda feneketlen mélységekbe süllyeszése, elküldése az örök vadászmezőkre. De miért? A kérdés lehetne akár borzasztóan egyszerű is. Mert vannak elmeháborodott emberek. De nem csak erről van szó, tehát a kérdés megválaszolása nem is oly egyszerű. Sokan próbálkoztak már értelmes magyarázatokkal, nem hiszem hogy oly fontos lenne tudni a pontos magyarázatát, már csak azért sem, mert nem egy ember tervezte, nem egyféle ok létezik.
"Kezdetben a vírusok vala..." - nyithatnánk az internetes károkozók históriáját. Az informatika legrégebbi ellensége, a számítógépes vírus az internet korában is okoz gondokat, hisz elősegítit terjedésüket. És itt a következő fontos momentum. Terjedés. A háló negatív kellékei legfőképp ezt a tulajdonságát használják ki. A SPAM néven elhíresült kéretlen reklámlevél elnevezés valósággal elözönli a hálót. Egyesek szerint az e-mail forgalom 9/10-e SPAM! Az így "remekül" kitalált rendszer sikeresen eléri, hogy az amúgy is jelentősen megterhelt sávszélesség garantáltan és huzamosan teljesen leterhelt legyen, nem beszélve sok e-mail kiszolgálóról, és az azon lévő felhasználói postafiókokról is. A több ezer levéllel megáldott felhasználó postafiókja garantáltan betelik, leveleket így nem tud fogadni, de mivel a szervert elárasztja a rengeteg levél továbbküldési feladata, a szerver képtelen kiszabadulni, se fogadni, se küldeni nem tud leveleket, mert a SPAM-eket küldözgeti, amik persze nem fogynak el.
Amit már sok felhasználó nem néz görbe szemekkel, az ún. levéllánc. A szakirodalom nem kölönbözteti meg a SPAM-ektől. Lényegi különbség nincs is. Egyetlen dolog van, amiben viszont más, ez pedig a megjelenése. Általában valamilyen segélykérés, karitatív cél fogalmazódik meg a tartalomban. Persze ettől még ugyanúgy kártevő levéről van szó, a többi jellemzője megegyezik a SPAM esetében említett tulajdonságokkal. Ne dőljünk be, a felhasználók jóhiszeműségét akarják kihasználni ezen levelek szerzői.
Gondoljunk bele! Szétküldik véletlenszerűen kiválasztott 10 embernek. A levélben pl. rákos gyermek műtétjére gyűjtenek, azáltal hogy mindenki 10 embernek küldje el. Nos mind a 10 címzett 10 ismerősének elküldi, ez 10x10, azaz 100 új címzett. Ez a 100 ember is 10 ismerősének küldi el, és így tovább. Nem nehéz elképzelni, micsoda mennyiség özönli el hamarosan a hálózatot.
Ezekre oda kell figyelni. Levél küldözgetésével nem lehet pénzt gyűjteni, nem leszünk szerencsétlenek ha nem küldjük tovább. Ezek és a hozzá hasonló szövegek csak arra jók, hogy a felhasználót megtévesszék és elküldözgesse a leveleket, feleslegesen leterhelve a címzettek postafiókját, és az internet sávszélességét is. Arról nem is beszélve, hogy bizalmas adatok (e-mail címek) szóródnak szét a levéllel. Ugyanis továbbítás során az átlag felhasználók nem törlik ki az előző címzetteket, és minél több emberen megy át a levél, annál jobban gyűlik a címlista. Ha továbbítjuk a leveleket, legalább töröljük ki a levél előző címzettjeit.Ezek ellen az átlagos felhasználó nem mindig védekezik. Való igaz, hogy kártevésről szó nincs az egyes címzettek számítógépén, mert ezek a kéretlen levelek "csak" a kommunikációs csatornát mérgezik. De előfordulhatnak vírusok, kémprogramok is a levélben, melyeknek már az egyéni felhasználók is láthatják kárát. A legkönnyebben úgy védhetjük meg magunkat, ha rendszeresen frissítjük víruskeresőnket, tűzfalat használunk, lehetőleg SPAm szűrőt tartalmazót. Ez utóbbit külön is beszerezhetjük. Valamint a "ne szakítsd meg...", "küldd tovább..." tartalmú leveleket azonnal letöröljük, továbbküldés nélkül. Ha előbb-utóbb mindenki megérti ennek a műveletnek a jelentőségét, nem lesz senki aki a SPAM leveleket továbbítsa, tehát az egész értelme megszűnik.
NE féljünk letörölni a kéretlen leveleket!
Jelezzük, nem mélyedtünk bele a témába, hisz sokat lehetne még mesélni. A célnak (azaz ízelítő a SPAM kártékonyságáról) megfelel a cikk. Akit a téma jobban érdekel, a Neten fellelhető forrásokból csemegézzen. Akár szakirodalmi forrásból, akár fórumokból.
Cikkünk tárgya nem a peer-to-peer, azaz az egyenrangú fájlmegoszás ismertetése, de néhány ide vágó részt nem hagyhatunk ki. Valamint nem fogunk referenciákba és technikai kérdésekbe belebonyolódni, a mindennapi stílust és a torrentezés megértéséhez szükséges információk átadását tartjuk szem előtt.
Korábban a letöltésekre kizárólag a szerver-kliens forma volt a jellemző. Azaz volt egy szerver, melyen a letöltendő információk voltak, a kliensek a szerverhez csatlakozva kapták meg a számukra szükséges adatokat. A szerver pedig sorban egymás után kiszolgálta a klienseket. Ha sok a kliens, akkor a szerver leterhelődik, mindenki lassan kapja meg amire szüksége van, és bosszankodik.
Itt egy kép a működés elvéről:
A peer-to-peer (egyenrangú) letöltéseknél a felhasználók egymást is használják le- és feltöltéshez. Az információk gépről gépre adódnak át, a szerver pedig csak néhány felhasználót szolgál ki. A többiek tőlük töltenek.
Képzeljük el a következő szituációt:
Adva van egy szerver, melyen fontos alkalmazások vannak. Van pl. 10 kliens, aki ezeket szeretné letölteni. A szerverhez egyszerre csak maximum 2-3 kliens csatlakozik, és tölti az információkat. Ez legfeljebb harmadolja a szerver kapacitását. A maradék 7-8 kliens pedig a szerverhez közvetlenül csatlakozó kliensektől tölt. Hogyan? A szerver az információt továbbítja a kliensnek. Ezt letöltésnek hívjuk. Közben a megkapott adatokat a kliens kifelé is közvetíti a többieknek. Ez a feltöltés. Így tulajdonképpen átmegy a kliensen az adat, de ezalatt a saját gépére is lejön az alkalmazás. Mindenki csak a saját kapacitása szerint tölt le- és fel. Mivel mindenki tölthet mindenkitől, és mindenki adhat mindenkinek információt, logikus, hogy számtalan irány lehetséges, ahonnan tölthetünk, valamint felgyorsítja a letöltést, mivel az egyik adatblokkot innen, a másik adatblokkot onnan töltjük. Egyszóval gyors.
A működési elvének vázlata a következő:
A BitTorrent működése is ezen alapul. A letöltendő fájl a webszerveren található, a felhasználók egy központi információ-közlőhöz, a trackerhez csatlakoznak. Az információátadás a felhasználók között a trackeren zajlik. Itt van nyilvántartva ki honnan mit tölt. A felhasználók között hagyományos átviteli módon, egyenrangúan közlekedik az információ. A felhasználók fogadják az egyes adatblokkokat, de ugyanakkor adják is ki, hogy más is hozzáférjen.
A letöltőknek szükségük van egy BitTorrent kliensprogramra, mely a kommunikációt megoldja, valamint a csatlakozás jellemzőit tartalmazó torrent fájlra, melynek kiterjesztése a ?.torrent?. Mielőtt valamilyen programra szükségünk van, megkeressük a torrentjét valamely torrent oldalon. A linkgyűjteményünkben sok torrent oldalt találhatsz. Ha megvan a kiszemelt program, letöltöttük a torrentjét, szükségünk lesz a kliensre. A Letöltések között találhattok néhány klienst. A kliens programot feltelepítés után elindítjuk és betöltjük a torrent fájlt. Ez a torrent mindössze néhány tíz vagy száz kilobájtos fájl, mely tartalmazza a letöltéshez és a kapcsolattartáshoz szükséges információkat. Nem a fájl szerveren való lelőhelye található benne, hanem a letöltendő fájl (ami sok esetben jó néhány száz vagy ezer megabájtos) információi, a trackerrel és a kliensekhez való csatlakozással kapcsolatos szabályok. A torrent fájl betöltését és a letöltés elindítását követően elindul a csatlakozás a trackerhez. Ha ez megvan, megkapja a kliensünk a szükséges információkat, csatlakozunk az ügyfelekhez, és megindul a letöltés. Közben mi is bekerülünk az ügyfelek listájára, és mi is adjuk ki azokat az információkat, amit töltünk. Periodikusan ismétlődik a le ill. feltöltés. Ha senki sem tölt, tehát nincsenek ügyfelek, a letöltés áll. Jobban szólva nem, csak nem jön le egy bájt adat sem. Amint elkezdenek tölteni, nálunk is megnő a letöltés sebessége. A BiTorrent a letöltendő anyagokat többi kisebb részre tördeli, és ezeket tölthetik az ügyfelek. Amint egy rész a klienshez megérkezik, máris küldi szét a többi kliensnek. Így aztán nem a teljes fájl megérkezése után terjesztjük szét, hanem csak a fájl szeleteket. A BitTorrent használata ezért nagy fájloknál előnyös, ami illegális anyagok terjesztésére is kiválóan alkalmas. Természetesen mi nem erre szeretnénk buzdítani a mélyen tisztelt Olvasót, de kétségtelen, hogy rettentő mennyiségű törvénytelen anyagot töltenek le a látogatók ezen módszer alkalmazásával. Azonban a BitTorrent használata mellett szólnak a legális adatok letöltése, hiszen a kapacitás nem a szerverre hárul, hanem a felhasználók megosztják egymás között. És ez az egész alapja. Ezért lehet gyorsan tölteni akkor, ha sokan töltik ugyanazt az állományt. A jogvédett anyagok letöltésétől való elrettentésképpen megemlítjük, hogy a BitTorrent forgalmat figyelik, és a letöltőket azonosítani tudják. Nem egy letöltőt fogtak perbe az Egyesült Államokban.
Ha kicsit körülnézünk az Interneten, megoszlik a vélemény a BitTorrentről, hiszen van aki támogatja, van aki nem. Nyilvánvalóan az illegálisan terjedő anyagok alkotói nem nézik jó szemmel a fájlcserélőket. Viszont van békés felhasználási köre is. Igaz, néha túlzásokba esnek a fájlcserélőkkel kapcsolatban az ellenzők. Legtöbbször az elrettentés a cél. De be kell látnunk, túlozni nem éri meg, és az elrettentés sem sül úgy el, ahogy azt várnák. A megrögzött letöltők úgyis használni fogják ezután is. És az sem mellékes, hogy így nem terhelődnik le feleslegesen a webszerver.
Persze a fejlődés nem áll meg. Nemrég harangozták be a BitTorrent utódját. Erről majd egy későbbi cikkünkben számolunk be.
-Imi
(forrás: BitTorrent.com, hwsh.hu, sg.hu)
Ha az ember gyakran járja a világhálót, olyan oldalakba is belebotolhat, amit éppenséggel nem keresett, de felkeltette az érdeklődését. Ez történt velem is nemrég, hisz mint más földi halandó, egyszerű júzer, a Google segítségével keresetem valamit, erre egy fórumon keresztül bukkantam a WIGWAM nevezetű oldalra (a pontos cím a cikk alján). Hamar rájöttem, mennyire hasznos lapról van szó. Hiszen azokról ír, ami netesek számára nem kis figyelmet érdemel: az Internetes biztonságról.Tűzfal beállítások, port tesztek, betörés-szimuláció (kizárólag gépünk biztonsági szintjének felmérése végett). Hasznos linkek, információk, cikkek, hírek találhatók még az oldalon. Tájékoztatást kaphatunk, miért fontos a gépünk behatolás elleni védelme, ha fellépünk a világhálóra. Azonfelül a leggyakoribb trójai programokat és az általuk használt portokat is megismerhetjük.
Külön előny, hogy nem kell profi informatikusnak lennünk, hogy megértsük az oldalon található információkat, vagy elvégezzük a kísérleteket, beállításokat. Hiszen a netezők nagyon-nagy része ezekből semmit (de legalábbis nem sokat) értene. Egyszerűen, közérthetően, mégsem túlzottan szájbarágósan fogalmazott szövege igazán elnyerte stábunk tetszését. Ráadásul külön gyorssegítséget is találhatnak az abszolút kezdő felhasználók.
Mivel a hírekből egyértelműen értesülhetünk új trójai programokról, biztonsággal kapcsolatos információkról, érdemes időnként visszatérni.
Kellemes böngészést az oldalhoz. Ne feledd! Nem kell zseninek lenned ahhoz, hogy biztonságban tudd a gépedet és egyúttal az adataidat.
-NoC
Mi is az az FTP?
Az FTP (File Transfer Protocol, Fájlátviteli protokoll) olyan protokoll, mely fájlok mozgatását teszi lehetővé két gép között. A megvalósítás megértése hálózati ismereteket igényel, csak a lényegét mondjuk el. A szerveren (kiszolgáló gép) fut (többek között) az FTP elérést megvalósító program, az FTP szerver. Ez biztosítja az Interneten keresztüli fájl-elérést. A felhasználók gépén a rendszer másik oldala, az FTP kliens fut. A kliensekkel a felhasználók megcímzik a szervert, a kapcsolat létrejötte után a szerver fájljait is elérhetik a felhasználók, ezáltal, a szerveren, mint egy központon keresztül fájlokat cserélhetnek.
Pl. A felhasználó egy képet feltölt a szerverre, mintha másolna (csak a célmappa a szerver háttértára). B felhasználó látja a szerver fájljait, így A képét is. Letölti, mintha a saját merevlemezéről msáolna. Kész a fájlcsere.
Persze ez csak egy leegyszerűsített vázlat, de a lényeget tükrözi.
Habár szerverekre inkább valamely Unix (PC-n tipikusan Debian Linux) változat sokkal célravezetőbb, mint a Windows, viszont az átlagfelhasználók döntő többsége Windowst használ számítógépén, meg amúgy se kizárólag kiszolgálásra használjuk a gépet. Persze szerver üzemeltetéséhez illő szélessávú nettel rendelkezni, hogy az eygébként sem túlságosan gyors feltöltés (a letöltés a szerver számára feltöltésnek számít!) ne tartson bosszantóan sokáig.
Miért érdemes FTP szervert varázsolni a gépünkből? Ennél mi sem egyszerűbb- fájlcserélésre. Egyelőre e-mailben nem túl célszerű nagyobb (több száz megabájtos, esetleg gigabájtos nagyságrendű) fájlokat küldözgetni. Egy egyszerűbb FTP kiszolgáló alkalmazással azonban ha gépünket bekacsolva hagyjuk (egy darabig), akkor partnereink könnyedén elérhetik a megosztott mappákat, fájlokat.
Sokféle FTP szerver létezik Windows alá, mi a BulletProof FTP Server nevet viselő egyeddel fogunk foglalkozni. Mépedig azért, mert egyszerűen lehet használni, kis méretű, és otthoni felhasználóknak ideális. Az alkalmazást letölthetitek szerverünkről a Letöltések menü - Internet aloldalán.
A kiszolgálást a szerver alkalmazásunk fogja elvégezni, mégpedig a következő sémával:
-
- A szerver fut a gépünkön, az be van kapcsolva, és az internethez is csatlakozik (ezek megvalósítását mindenki végezze el önállóan)
- Valaki távolról FTP kliens segítségével (pl. Total Commander, WS_FTP) felkeresi a szerverünket, oly módon, hogy a Cím vagy Host mezőkbe (programtól függ) beírja a DNS címünket (pl. ftp.nevunk.hu, vagy nevunk.hu, ki mivel rendelkezik), ha ilyenünk nincs, akkor az IP-címünket, melyet az internetszolgáltatónktól kapunk.
- A szerver megteremti az összeköttetést a látogató FTP kliensével, és a számára megosztott fájlokat máris használatba veheti.
Nekünk annyi a dolgunk, hogy megfelelően beállítjuk az FTP szervert. Sőt! Elindítás után még az IP-nket is közli velünk, hogy aztán azt megoszthassuk a leendő látogatóinkkal. A főablak valahogy így fog kinézni:

A nagy fehér mezőben, a képernyő közepén látható a szerver aktuális állapota, köztük az IP cím, a kapcsolódott felhasználók, valamint a szerver Log fájljának utolsó néhány sora. A szervert elindítás után kapcsolati módba kell hozni, erre való az ikonsor bal első ikonja, mely egy kis villám jelet szimbolizál. Ha erre ráklikkeltünk, szerverünk képes fogadni a látogatókat. Ismételt klikkel a kapcsolatot megszüntetjük
Következő lépés: felhasználók létrehozása.
Ehhez van egy ikon, mely egy figurát szimbolizál zöld felsőben, és ha rámutatunk, ez jelenik meg: User Accounts. Erre kattintva létrehozhaunk új felhasználókat, valamint a meglévőket módosíthatjuk, törölhetjük.
Sikeres művelet esetén a fenti ablakot kell hogy kapjuk.
Az Insert gomb lenyomására megjelenik egy ablak, melybe pötyögjük be a létrehozandó felhasználó nevét. Ezzel létrejött, megjelent a jobb oldali listán. Ha nincs kijelölve, kattintsunk rá. Ekkor az ablak többi részén láthatjuk a tulajdonságait. Az Access Rights feliratú részen Insert gombot nyomva hozzáadhatunk mappákat, melyek meg lesznek osztva a felhasználó számára a merevlemezünkön. Mellette azok a jogok láthatók, amiket a felhasználó végezhet a megosztott részekkel. Némi angol tudás nem árt. Alatta olvasható a neve (amit át is írhatunk), jelszava, stb. Jelszó. Nos, ez nem csillagok formájában olvasható, ezért takartuk ki az illusztrációnkon. Ha az előtte levő jelölőnégyzetből megszüntetjük a pipát, nem lesz jelszava a felhasználónak. Ha kijelölve hagyjuk, akkor a beírt szöveg lesz az. Ezt ne felejtsük el közölni az ipsével, különben morcos lesz, mivel jelszó híján a rendszer nem fogja beléptetni. Az OK gombbal zárjuk le ezt az ablakot.
Következő van: a szerver fut, van felhasználó is, és megosztás is. Elvileg a legfontosabb részeken túl is vagyunk. Ha nem belső hálózatban vagyunk, hanem az internet közvetlenül csatlakozik a gépünkhöz, meg is adhatjuk a szerver által közölt IP címet. Viszont, ha hálózatba kötött gépünk van (ezt jelzi az álalában 192-vel kezdődő IP), akkor utána kell járni a külső, az internetszolgáltató által adott IP cím után. Ugyanis a belső címet az Interneten keresztül nem lehet elérni.
Ezek után a következő paraméterekkel rendelkezünk, ezeket kell közölni az FTP kliens progikkal:
- Cím, ami lehet domain (pl. valami.hu, ftp.valami.hu), esetleg IP cím (86.145.79.219). Ez lesz a Host, Cím, vagy Kiszolgáló
- Felhasználó (pl. pisti), ezt a kapcsolódó programban a Felhasználó, User, Username mezőkbe kell írni
- Jelszó (Password)
További felhasználókat is megadhatunk, ekkor mindegyiknek állítsuk be a nevén kívül a jelszavát, valamint a megosztásokat, és hogy miket csinálhat velük.
Figyeljünk oda, hogy a program elindítása után a kiszolgálás nem indul el azonnal. Általában ezt külön kell bekapcsolni (emlékszünk? Villám jel, azaz online).
Nézzünk egy lehetséges variációt az FTp kliens beállítására (csak példa):
A cikk további részeiben finomítjuk a beállításokat, tárgyaljuk, hogy milyen jogokat állíthatunk be, és különböző extrákkal látjuk el szerverünket. Majd a vége felé pedig az IP címünkre ingyenes DNS-t is regisztrálunk, mellyel barátságosabb címet adhatunk meg a látogatóknak.
Szóval folytatjuk...
A 70-es évekig kell visszamennünk az időben, ha a Windows születését kellően meg szeretnénk érteni. Ekkor merült fel az igény arra, hogy az addigi fekete-fehér, karakteres kezelőfelületet könnyebben kezelhető, grafikus felületre cseréljék. Kidolgozták a GUI (Graphic User Interface), a grafikus felhasználói felület koncepcióját. Az első ilyen rendszerek 1983-84 táján jelentek meg. A PC-k sem nélkülözhették a könnyen kezelhető felületet használó operációs rendszereket, hiszen ekkor a személyi számítógépeken DOS rendszerek futottak. A platformra a Microsoft dolgozta ki a Windows operációs rendszerét. Kezdetben még a DOS-ra épült, de később önálló rendszerként jelent meg.
1985: Windows 1.01
A Windows első, kezdeti verziója. Még nem önálló operációs rendszer, a DOS-ra támaszkodott. Minimális hardverkövetelménye: 320 kB RAM, 2 floppymeghajtó (vagy 1 floppy- és egy merevlemezes egység). Ablakátlapolás még nem volt, több nagyméretű programot tudott futtatni. Az adatszegmens programonként volt. Jellemzően hat 360 kB-os 5.25"-es mágneslemezen forgalmazták MS-DOS 3.3-mal müködött igazán jól.
1987: Windows 2.0
Az előző változathoz képest már volt ablakátlapolás, menük, párbeszédablakok, EMS memória használat.
1988: Windows 2.1
Fő jellemzője, hogy két változata volt: Windows/286, mely minden gépen működött, ill. a Windows/386, amelyhez legalább 80386-os processzorra volt szükség
1990: Windows 3.0
Sikeresebb volt az előző verzióknál. Már 286-os és 386-os processzorokon egyformán működött. Három üzemmódja volt: Real, Standard és 386 enhanced. Minimális hardverigénye: 8086/88 CPU, 640 kB RAM, CGA, EGA monitor. 5 db 1.44 MB-os 3.5"-es floppyn forgalmazták, telepítés után kb. 5 MB helyet foglalt a winchesteren. Gyér grafikus teljesítmény és összeomlásokra való hajlam jellemezte, mivel a programokat közös memóriarészbe tömte.
Újdonságok: Pasziánsz, Fájlkezelő, makrózási lehetőség
1992: Windows 3.1x
Az előző verzió némileg tuningolt változatának számított, a Windows 95 előtti idők legsikeresebb, legelterjedtebb Windows-a volt. Minimális igénye: 80286 CPU, 1 MB RAM, EGA, Hercules monitor, MS-DOS 3.10. Több DOS program futhatott egyidőben, ablakban is. A 3.11-es verzió hálózatkezelést, faxolást is lehetővé tett.
Újdonságok: TrueType betűkészletek, módosított fájlkezelő.
1995: Windows 95
(4.00.950-es verzió, más néven Standard Edition vagy OSR1) CD-n forgalmazták, de volt hajlékonylemezes változata is. Minimális hardverkövetelménye: 80386-os CPU, 4 MB RAM, VGA monitor. Ez tényleg csak minimális, használható sebességgel egy 100 MHz-es 486-oson, 16 MB memória társaságában futott. Telepítéstől függően 60-90 MB területet foglalt a HDD-n. Az első igazi 32 bites rendszer volt ez, jóval szebb és könnyebben kezelhető felülettel. Stabilabb és sokoldalúbb volt elődeinél. Grafikailag is magasabb szintet ért el. Megjelentek a következő, eddig ismeretlen fogalmak: Asztal, tálca, mappák, parancsikonok, buborékhelp, stb.
Már önálló operációs rendszer volt, a gép bekapcsolása után magától elindult. Újdonság volt a preemptív többfeladatúság, többszálúság. Támogatta a hosszú fájlneveket (255 karakterig), nem kötelezte a 8+3 (DOS-os) formájú fájlnév használatot. Megjelent a Plug and Play, mely segítségével az erre felkészített eszközöket automatikusan telepítette, és a következő használatkor már képes volt magától kezelni. Több száz drivert kínált a különböző harver eszközökhöz, ami nem volt az eddigi verziókban. Megjelent a Lomtár, mellyel fájlokat logikailag lehetett törölni, ill. visszaállítani, valamint az uninstall és Médialejátszó is. Megjelenése után különböző javítócsomagokat, kiegészítő csomagokat (Windows 95 Plus!) adtak ki. A számítógép multimédia központtá válhatott, valamint támogatta a hálózati és internetes kapcsolatot.
1996: Windows CE
A CE (Compact Edition) a palmtopok és más kisebb hordozható masinák operációs rendszere.
(folytatjuk...)
A keresésbe honlapunk is beszállt, habár alapvetően az ehhez hasonló esetek nem tartoznak témáink közé, azért igyekeztünk tudósítani a látogatókat. Abban reménykedtünk, hátha valamely látogatónk az oldalt böngészvén felfigyel a linkre, és esetleg információval szolgálhat az esettel kapcsolatban.Kis kitérő után a történet ott folytatódik, hogy júliusban a lány önként vette fel a kapcsolatot szüleivel. Történt ugyanis, hogy - a történet teljességének igénye nélkül - Reni úgy határozott, hogy ő bizony elszökik hazulról. Nem gondolván arra, mekkora fájdalmat okoz ezzel a szeretteinek. A fővárosba utazott. De nem tartott soká, míg belátta, helytelenül cselekedett. Szülei nem voltak mérgesek lányuk budapesti útja miatt, sőt! Határtalan volt a boldogságuk, hogy nem történt semmi baja.
"Minden jó, ha a vége jó!"- tartja a mondás. És ezzel Reni és szülei is biztosan egyetértenek.-szerk
Cikkünk egy múltbéli eseményről szól, mely azóta aktualitását vesztette. A cikk törlése portálunk szabályzata alapján nem lehetséges!